Kedvenc kalózunknak, Jack Sparrow kapitánynak ezúttal nem csak saját életét kell mentenie, hanem minden kalózét, mert Salazar nem kegyelmez. És valóban?
A képsorok egy régi karakter – és egyben visszatérő karakter – fiával indul, Henry Turner (Brenton Thwaites) a megoldást keresi, miként szabadíthatja fel az átokkal sújtott Will Turner (Orlando Blumm) apját a Bolygó Hollandi fedélzetéről, ám ahhoz hogy sikerrel járjon, meg kell találnia Poszeidón szigonyát, mellyel uralma alá hajthatja a tengert, de a szigonyt eddig még senki sem találta meg. Az ifjú Turner Jack Sparrow (Johnny Depp) segítségét kéri, hogy együtt bontsanak vitorlát, és keressék a szigonyhoz vezető utat, mellyel képesek lesznek megállítani a menet közben éppen kiszabadult Salazar kapitányt (Javider Bardem) is, aki éveken át raboskodott az Ördög háromszögben. Salazart egyetlen vágy hajtja: elkapni Sparrowt, akinek köszönheti az éveken át tartó rabságot, és leszámolni minden kalózzal a tengeren. Szerencsére mielőtt útjuk keresztezné egymást a nyílt tengeren, Turner és Sparrow szembetalálja magát egy fiatal lánnyal, Carinával (Kaya Scodelario), aki ismeretlen apjától örökölt térképpel a kezében a véletlen folytán szintén Poszeidón szigonyára hajt. Ők hárman és egy maroknyi mihaszna kalózzal kieveznek, keresve az újabb kalandokat, miközben egy szellemhajó robog sebesen utánuk.
A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja nem lett egy rossz kalózos film, szerethető, voltak benne nagyon jó és ötletes részek, de persze akadnak banális hibák is, pedig a stúdió mindent elkövetett egy tökéletes ötödik részért, nem számított a 350 millió dollár büdzsé sem, amivel gazdálkodhatott Jerry Bruckheimer producer, még azt sem rejtették véka alá, hogy másolták az A Fekete Gyöngy átka filmet. Persze ezt hivatalosan nem ismerték el, de aki már látta a filmet, az tudja, hogy miről beszélünk: ahogy az új szereplőket bevezetik, és ahogy ezek az új kalózok boldogulni próbálnak a filmben, mind-mind ismerős lehet már egy korábban látott A Karib-tenger kalózai filmből. Érződik, hogy a Disney a biztosra ment, s talán éppen ők kérték arra a norvég rendezőpárost, Joachim Rønning és Espen Sandberg direktorokat, hogy másolják a 2003-as filmet – s ezzel bízva a sikerben- , a narratíva mutasson több párhuzamot Gore Verbinskiével. Az efféle nosztalgia csak ideig-óráig működött, mert ahogy vezették fel a történetet, ismertük meg az új karaktereket, úgy döbbentünk rá, ezt a filmet bizony alkotókészség hiányában forgatta a két rendező. Próbálkozások akadtak azért, változatos tájakat járunk be, a régi szereplőket is próbálták keverni az újakkal, ám egyik színész sem érzett rá igazán szerepére, a szerelmeseknek között nem működött a kémia, de még csak az az első szikra sem lobbant fel, ebben még a forgatókönyv sem segített nekik, így ahogy ők nem tudják kiismerni egymást a kaland során, úgy a néző sem tudja megismerni a szereplőket, egyszerűen túl keveset mutat a film az új színészekből. Ez viszont nem igaz a helyszínekre, ugyanis egyik tengerparti helyszínről ugrunk a következőre, és onnan a következőre, de csak úgy csapongunk egyikről a másikra, értelmüket nem igazán értjük. Pusztán csak jól mutatnak a vásznon.
Johnny Depp csak próbálja hozni a kötelezőt szerepében, a viccek olykor mellémennek, olykor pedig már hallottuk azokat, ami valljuk be, nagy csalódás a korábbi részek után. Depp szerepe tökéletesen adja vissza a színész magánéleti problémáit, amivel az elmúlt években küzd: alkoholproblémák, drogfüggőségek és Amber Heard színésznővel történő szétválás. A mozifilm nagyszerűn adja vissza problémáját, mikor egy üveg rumért még a legendás tájolójától is képes megválni. Minden bizonnyal ez volt a film mélypontja.
Másik nagy csalódást Javier Barman karaktere, Salazar okozta. A filmcím és a szinopszis úgy adta el a részt, hogy szét fogják ágyúzni a vásznat, röpködni fognak a faszilánkok, ehhez képest Salazar csak a száját jártatja, és ezt nem a színészi, hanem az alkotók számlájára kell írni, akik képtelenek voltak kezelni a bosszúra vágyó kapitányt, és csak a látványra törekedtek, hogyan is tudnák jól megrajzolni ezt a szellem legénységet. Elképesztően sok CGI trükköt vetettek be, mindent túlanimáltak, még gonosz spanyol kapitányunkat is túlzsúfolták effektekkel. A filmben egyedül Barbossa (Geoffrey Rush) volt képes újat mutatni. Láttuk már becstelennek, láttuk visszatérni a halálból, megismertük árnyoldalát a negyedik részben, de apai énjére mindeddig nem került sor. A történet egyetlen olyan figurája, akivel hiába találkoztunk öt részen keresztül, mégis képes volt megújulni, holott ezt Sparrownak kellett volna, kötelező lett volna a Kapitánynak.
VÉGSZÓ
A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja merőben jobbra sikerült, mint a negyedik rész, de még így is sokkal szegényebb lett, mint amit anno Gore Verbinski teremtett meg A Fekete Gyöngy átkával, amit mai napig imádunk karakterességéért. A felejthető cameo szerepek, és még a legnagyobb Sparrow rajongók is olykor értetlenül fogják feltenni a kérdést: ez most mi volt?
2 Hozzászólások