Elkészült a Rangerek legújabb feldolgozása, amit joggal nevezhetünk minden idők legjobb és legerősebb filmvásznos feldolgozásnak.
Az eseményeket öt tinédzser szemszögéből követhetjük, akik sokáig nem is ismerték egymást, de egy nap minden megváltozik, mikor egy különös tárgyra bukkannak. Rádöbbenek, hogy félelmetes képességekre, erőre tettek szert a talált földönkívüli tárgytól, és ez még csak a kezdet, mert most kezükben a Föld sorsa, meg kell menteni a világot a gonosz Rita-tól (Elizabeth Banks), aki szeretné befejezni azt, amit 67 millió évvel korábban elkezdett. A világ szeme az öt új Rangers-ön, miként boldogulnak ezzel a szörnnyel, és túléljük-e a mozit.
Nos, túléltük. Anno mikor bejelentette a Lionsgate és a Saban, hogy újragondolják az Amerikában hatalmas múlttal és hagyománnyal bíró Power Rangers sorozatot, a világ picit megrebbent. Pedig erre tényleg nem lett volna okunk, hiszen a stúdió több tíz milliós alappal dolgozott, nem sajnálták rá a pénzt, megadtak mindent, hogy méltó remake készüljön. És ez sikerült! Úristen, de jó volt ezt kimondani, és sok rosszmájú embert alaposan megcáfolt a Power Rangers. Lényegében nem beszélhetünk akkora alkotásról, mint amivel a Marvel Studios szokott megörvendeztetni bennünket, de stúdió franchise indulónak hibátlant alkottak, s már nagyon várjuk a folytatást. Mert igen, a rengeteg pozitívum mellett akad negatívum is, és kezdjük is rögtön azzal. Egy eredettörténetről beszélünk, mely próbálja bemutatni ezt a nagy múltú franchise-t, ami olykor össze is jön neki, de sokszor elsiklanak a részletek mellett, és csak felszínesen ismerhetjük meg a hősöket. A játékidő sem kedvezett a rendezőnek. Dean Israelite nem tudta belerakni azokat a dolgokat, melyektől talán még jobban szívünkhöz nőttek volna ezek az új hősök – nem képregényhősök, de mégis olyanok. Ők is képességek birtokában vannak, nagyon menő eszközökkel bírnak, és a Föld megmentését kapták feladatuknak, dettó mint a Bosszúállók. És egy olyan kis országban, mint Magyarország, ahol sokan eddig nem is tudták, hogy vannak Rangers-ök – állítom, hogy mindenkinek volt gyerekkorában ilyen figurája, csak nem tudta, hogy az egy hős katona -, pont arra lett volna szüksége, hogy tüzetesen bemutassák, megismertessék a karaktereket.
A szó szoros értelemben sem vették komolyra a film hangvételét, baromi könnyed, és laza lett, amitől újra tizenévesnek hittem magam, amikor gondtalanul megtehettem bármit, egyszerűen szabadnak éreztem magam. A film ettől lett annyira erős és közeli, tökéletesen kirángatott a mindennapok gondjaiból, és repített egy olyan világba, ahol még a világ legveszélyesebb tetteit is humorral operálják. A film telis-tele van humorral, melyek között találunk rettentően elcsépelt mondatokat is, de nagyobb százalékban betalálnak, és hosszasan nevetünk rajtuk. Fiatalság, bolondság, pont ilyenek voltunk mi is, éltünk a lehetőségekkel, csak nem rendelkeztünk olyan szuperképességekkel, mint a film szereplői, akik a lehető leglazábban veszik tudomásul, hogy emberfeletti képességekre tettek szert, és rajtuk áll minden. De hogy is kérhetnénk számon még őket?
Jól megfigyelhető a karakterfejlődés a Power Rangers szereplőin. Az első résznek főként arról kell szólnia, hogy megismerjék egymást, és megtanulják használni erejüket. És ez sikerült. Ott van Naomi Scott karaktere, a Pink Ranger, aki először ellenszenves, mert mindenki felfigyel rá, ő a gimi legjobb csaja – nekik már csak ilyen az élet -, s ettől nem tudtunk azonosulni vele, de minél inkább megnyílt, és elmesélte háttérsztoriját, úgy kedveltük meg. Becky G., vagyis Yellow Ranger, aki a visszahúzódót és a vakmerőt alakítja. Blue Ranger (RJ Cyler) a csapat zsenije és egyben igazi dumagépe, Ludi Lin, Black Ranger egy magányos fiú, aki a csapatban találta meg barátait – a barátság nagyon fontos alapja a köteléknek -, és végül Red Ranger (Dacre Montgomery), a vezető. Ő tartja össze és viszi előre a csapatot. Akárcsak a többi karakter, az elején ő is egy felvágós fiút játszik, de lassan rávilágítanak a belső hibáira, és megtanulja, hogy mit is jelent a csapat, az összefogás. Csak együtt, együttes erővel tudják felvenni a harcot és megmenteni a világot a ripacskodó Rita Repulsa gonosztól, akit Elizabeth Banks játszik a filmben. Banks már nem egyszer bizonyította a vásznon, hogy szívesen vállal olyan szerepet, ahol picit megjátszhatja magát.
A film látványvilága átlagos, azt leszámítva, hogy nem mindennap találkozik az ember ilyen járgányokkal, s ilyen rémségekkel, mint amivel Angel Grove-ban találkozhatunk. Hollywood számlájára írható fel, hogy olyan hibátlan számítógépes effektekkel áraszt el bennünket az utóbbi időben, hogy egy ilyen filmnél, mint a Power Rangers azt kell mondanunk, hogy a CGI megállja helyét, de sajnos a büdzsé miatt többre nem futotta. Nem szégyenkezhet így sem, mert abszolút erős jelenetek váltják egymást – melyek olykor nem a legjobb átvezetőt kapták, azt éreztük, hogy az adott snittek nem kaptak befejezést, és csak várjuk, várjuk a folytatást. A sorozathoz, illetve a korábbi filmes próbálkozásokhoz képest abszolút erős lett, minden téren összetettebb, habár a szörnyeknél egyértelműen érezni, hogy nem öltek beléjük annyi órát, de a Zordok ezt kárpótolják. Ezek nagyon menő matchbox kisautók lettek.
VÉGSZÓ
A történet nem lett annyira kerek, mint azt vártuk tőle, de még így is a tavasz egyik kellemes csalódása. A hibák ellenére inkább büszkélkedhet a film, hogy sikerült egy jó remake-t bemutatni. A főszereplőket eltalálták, sokat lehet nevetni a poénokon, a látvány rendben van. És reméljük, hogy az első rész sikere után a folytatás még ennél is tökéletesebb lesz.
Szólj hozzá!