Deadpool hányattatott kezdetű filmes karrierje után az egyik legnépszerűbb képregényhőssé vált 2016-os első önálló mozija után. A Deadpool és Rozsomák immár a harmadik, a karakter nevével fémjelzett produkció volt, mely a másik címszereplő felbukkanása miatt volt igazán izgalmas. Noha sokáig úgy tűnt, a 2017-es Logan – Farkas után Hugh Jackman többé nem növeszt karmokat, a visszatéréshez pedig két dologra volt szükség: Ryan Reynoldsra és az MCU-ra.
A Deadpool 2 stáblistás jelenetében a nagyszájú zsoldos Kábel (Josh Brolin) időgépének segítségével számos múltbéli hibát megváltoztatott. Tudjátok, Vanessa nem halt meg, Ryan Reynolds golyót kapott a fejébe, mielőtt elvállalná a Zöld Lámpást és hasonlók. Az MCU azóta viszont bevezette a TVA (magyarul az Idővariációs Hatóság) intézményét, melynek eredeti célja éppen a hasonló garázdálkodások megakadályozása volt, így számítani lehetett arra, hogy a szervezetnek fontos szerepe lesz a film cselekményében.
A történet szerint a TVA egyik ügynöke, Paradox (Matthew Macfadyen) azt a feladatot kapta, hogy a multiverzum azon ágát kövesse figyelemmel, melynek a FOX korábbi, X-Men univerzumba tartozó filmjei képezték részét. A világ úgynevezett „horgonylénye”, Logan (akit VÉGRE Rozsomáknak és nem Farkasnak hívnak) viszont meghalt, aminek következtében ez az ág ugyan évezredes távlatban, de halálra van ítélve. Paradox viszont nem akarja megvárni, amíg ez a folyamat természetes úton végbemegy, úgy gondolja, az ilyen univerzumokat le kell nyesni, ahogyan azt korábbi működése szerint tette volna a TVA. Itt jön a képbe Deadpool, aki ezáltal mindenáron találni akar egy másik Rozsomákot, aki helyettesítheti azt a verziót, aki saját világában feldobta a talpát.
Ahogyan az várható volt, Ryan Reynolds és Hugh Jackman párosa abszolút viszi a prímet. Mivel a két színész a valóságban is jó barátok, így lehetett rá számítani, hogy a kettejük közötti kémia a filmben is remekül fog működni. Nem okoztak csalódást. Kettejük civakodásai, egymás ugratása, és alapvetően a két karakter személyiségének különbözőségei és az emiatt kialakuló törésvonalak rendkívül szórakoztatóak voltak. Maga Deadpool egy, noha kissé erőltetett, de alapvetően átérezhető motivációt kapott azzal, hogy bizonyítani szeretné, többre hivatott. A filmben megjelenő Rozsomák variáns hasonló cipőben jár, ám ő sokkal nagyobb hátrányból indul e téren, ami néhány meglehetősen érzelmes jelenetet is eredményezett, melyben Jackman ténylegesen színészkedhetett is az ökörködésen felül.
Másik hatalmas erőssége a filmnek a főszereplő pároson kívül a mellékszereplők hada. Nem túlzás azt állítani, hogy a Bosszúállók: Végjáték óta most találkozhattunk a legtöbb vendégszereplővel, akik remekül simultak bele a történetbe. Számos meglepetés várja itt különösen a FOX, és úgy alapjáraton a 2000-es évek Marvel filmjeinek rajongóit. Még olyan karakter is tiszteletét teszi, akiről éveken át pletykálták, hogy saját filmet kap, ám ez sosem történt meg. Így hát amellett, hogy nagyon erősen épít a produkció a nosztalgiára, olyan dolgokat is megvalósított, amit a rajongók évek óta szerettek volna már látni.
Alapvetően mindkét korábbi Deadpool-filmről elmondható, hogy remek zenei összeállítással rendelkezik mind a soundtrack, mind a betétdalok tekintetében, és ez ezesetben sincs másképp. Sikerült ezúttal is olyan dalokat kiválasztani, melyek felcsendülése amellett, hogy humoros, jellemzően remekül passzol az adott jelenetek hangulatához, legyen szó az *NSYNC-ről, Madonnáról, vagy akár Avril Lavigne-ről.
Egy szuperhősös filmnek mindig kulcsfontosságú része az akció, ami több mint rendben volt. A harcjelenetek energikusak és látványosak, fantasztikus koreográfiával, amit jól szemügyre is vehetünk sokszor széles, távoli snittekben is. Itt nem fogunk rázkódó kamerával felvett, arcba mászó felvételekkel találkozni.
Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ez egy hibátlan film lenne. A narratíva alapját képező konfliktus logikailag annál jobban szétesik, minél többet gondolkodik rajta az ember. Éppen ezért nem is érdemes túlságosan komolyan venni a multiverzális hablatyot, mert könnyen bele lehet zavarodni, ami az egyébként rendkívül szórakoztató filmre rá tudja nyomni a bélyegét. Ezen kívül, ahogy az számos szuperhősfilm betegsége szokott lenni, az antagonisták ezúttal is meglehetősen feledhetőek. Paradox valójában nem is igazi ellenfél, csak amolyan eszköz, a történet katalizátora, a valódi rosszarc Cassandra Nova (Emma Corrin), aki, noha rendelkezik néhány egész jól megírt sorral, összességében sokkal érdekesebb volt a főhősök közötti dinamika, mint az antagonistával való szembenállás. Ez utóbbi néhol kicsit úgy érződött, valójában csak azért van jelen, hogy legyen egy történet, ami teret ad előbbinek.
VERDIKT
A Deadpool és Rozsomák nagyon sok erősséggel rendelkezik. Fantasztikus az akció, a karakterek, különösen a címszereplők közötti dinamika, a zene, illetve a humor is helyén van, ami egy Deadpool-filmnél kötelező. A vendégszereplők kapcsán rengeteg kellemes meglepetés várja a nézőt, egy-két esetben pedig egy-egy csavart is sikerült belevinni a cameókba. A narratíva ugyanakkor sok esetben elég következetlen és logikátlan, olykor pedig kifejezetten kényelmesen meséli a történetet annak érdekében, hogy bizonyos dolgok egy adott módon történjenek. Ami viszont történik, az olyan tömény menőség, hogy nem igazán lehet haragudni emiatt a filmre.
Szólj hozzá!