007 First Light – Teszt

Állítsd be, hogy a cikkeinket mindig az elsők között lásd a Google keresőben

A Bond-játékok már a kilencvenes évek óta mindennapos részei a gamerek életének, és jobbára a köztudatban maradtak – még akkor is, ha az elmúlt időszakban azért hiányolnunk kellett őket. A nagy klasszikus, a Goldeneye után, ami nem csak a filmadaptációkat, de az fps műfaját konzolon is forradalmasította, egy egészen vad időszak következett, ahol sokszor jobb, másszor rosszabb, de minden alkalommal kreatív és izgalmas 007 kiruccanásoknak lehettünk szemtanúi.

Az EA égisze alatt voltak egyenes adaptációk, de olyan önálló történetek is a Bond-univerzumban, mint a kiváló James Bond 007: Everything or Nothing Pierce Brosnan főszereplésével, vagy éppen a múltba visszarévedő, bolondos From Russia With Love (utóbbi személyes kedvencem, hiszen főleg manapság, de még akkor is elképzelhetetlen volt, hogy egy majd ötven éves filmhez nyúljanak vissza, mint adaptációs alap). Az Activision és Daniel Craig időszaka is okozott meglepetéseket – jöttek gyémántok is, mint a méltatlanul elfeledett Blood Stone, vagy éppen a kiváló Quantum of Solace (mely amolyan Call of Duty-light módra adaptálta az első két Craig filmet), és persze rohadt almák is, mint a félresikerült Goldeneye remake, vagy éppen a 007 Legends (na ezek fullba nyomták a CoD-ot, bánatunkra). Utóbbi viszont egy nagyon hosszú, izgalmas, veszedelmes sort zárt le, és azóta szinte semmit sem hallottunk Bond-felől a pixelek mezején – ez valamilyen szinten érthető is volt, hiszen új film sem készült.

Kövess minket Facebookon is!

Ez viszont kiváló lehetőséget nyújtott arra, hogy valaki megragadja az alkalmat, és újfent egy eredeti ötlettel érkezzen. Az IO interactive nem is teketóriázott, és pár évvel korábban bejelentette, hogy ők bizony egy egészen új Bond-kalandon dolgoznak – és nem hazudtak. A 007 First Light mind tematikájában, mind hozzáállásában, mind pedig minőségben is vízválasztónak számít. Az IO tökéletes választás volt a kedvenc MI6-es ügynökünk életre keltésére, több szempontból is. Egyrészről a koncepcióban már az elején érződik, hogy egy amolyan Insomniac Gameshez hasonlatos megközelítésben szerették volna feldolgozni a karaktert: pont úgy, mint ahogy az említett cég Pókemberhez nyúlt, úgy formálták újra Bond karakterét is a stúdiónál.

Első lépésként hátrahagytak és lemeztelenítettek szinte minden olyasmit, ami a frissességet bármilyen szempontból is bemocskolta volna. A 007 First Light visszaugrik az alapokhoz, és egy teljesen friss, új történetet mesél el arról, hogy Bond hogyan is került be az akadémiára, és kapta meg végül a híres számot. A kalandjai során nem találkozunk olyasmivel, ami kimagaslóan elütne a többi Bond sztoritól: a Craig-éra elejéhez képest itt lesz majd Moneypenny, Q, és az összes trópus és klisé, amit megszokhattunk a sorozattól. Ami üdítővé teszi a mixet ezúttal az a jóval fiatalabb James Bond (kiváló választás színészgárda szempontjából is), és a karakter pozicionálása egy modern, átgondolt, kortárs környezetben. Már az első órákban olyan kérdésekkel találjuk szembe magunkat, mint egy hús-vér kém helye a mai, AI által uralt világban – Bond egy valós, mindennapi srácként lett újrapozícionálva, aki még csak most fog keresztülesni a traumáin, most fogja átélni mindazt, ami majd 007-essé teszi őt, ezáltal olyan közelségbe hozva a közönség számára, amit korábban még sohasem tapasztalhattunk sem vásznon, sem videojátékban. Így egy olyan Bond történet bontakozik ki a szemünk előtt, ami egyszerre ízig-vérig Bond, és mégis teljesen elüt mindentől, amit eddig a kánonban láttunk. Valamilyen szinten a Casino Royale is hasonlóval próbálkozott – de ott mégiscsak a duplanullás licensz megszerzése után kezdődött a sztori. Itt azonban még ismerhetjük Bondot totál zöldfülűként, amikor még nem több, mint egy fiatal, brit srác a többi közül.

Ezt az átdolgozott, felrázott, kicsinosított koncepciót húzta rá az IO interactive a korábban már olyan jól bejáratott Hitman-formulájára – de nem teljes egészében persze. Az itt is megvan, hogy nagyjából nyitott pályákon, felfedezve a lehetőségeinket, Bond-cuccok és eszközök hatalmas tárházát felhasználva, sokszor az eszünket és nem csak az izmainkat használva kell megtalálnunk az A-ból B-be vezető leghatékonyabb, legrövidebb, legizgalmasabb, vagy legoptimálisabb útvonalat. S míg a Hitman-szériában a lehetőségeink végtelenek, itt azért a lightosabb verziót kapjuk, a tematikához illően. De a szabadság érzete megmaradt, és pontosan ez az a nyitottság, mégis irányítottság az, ami miatt saját magunk bőrén tapasztalva érezhetjük meg a Bond-életérzést, organikusan, ahogyan csakis ez a briliánsan interaktív médium képes tenni.

Ahol visszavettek a bonyolultságból, ott kiegészítették a maradékot egy csipetnyi Uncharted-élterézéssel – hiszen ez elengedhetetlen volt a filmes hatáshoz, és azért Nathan Drake kalandjai is jócskán merítettek Bondból (ahogy minden hasonszőrű alkotás). Lesz itt minden, mi szem szájnak ingere – QTE-k, hajmeresztő kaszkadőrmutatványok, látványos és nyaktörő autós üldözések. Az IO ezen a téren is pontosan ugyanolyan mesterien keverte az összetevőket, mint az alapkoncepció és a történet terén.

VERDIKT

Mindennek tetejébe a játék gyönyörűen fut PS5 Pro-n, és bár a grafika azért nem lesz forradalmi, de elsőrangú látványvilágával és művészeti rendezésével maradandó és kiemelkedő lesz a mezőnyből. Nagyon örülünk annak, hogy az IO Interactive kapta a feladatot, hiszen az egyik legkiválóbb 007-es kalandot sikerült összehozniuk. Reméljük, kapnak esélyt a folytatásra, mert ez így ebben a formájában az egyik legszebb meglepetés, amit kaphattunk a From Russia With Love óta.