Sólyomszem

Sólyomszem évadkritika

A leghétköznapi bosszúálló is megkapta a nem hétköznapi sorozatát.

A Netflix éra utáni Marvel sorozatok eddig egy irányba mutattak, a Bosszúállók-filmeknek azok a népszerű mellékszereplői kaptak saját szériát, akiknek saját filmre „nem futotta”. Emellett látványosan építik a Tony Stark, Steve Rogers éra utáni szupercsapatot, mind az új Bosszúállók gárdát, mind az Ifjú Bosszúállók csapatát. És minden egyes sorozatba megpróbálnak egy-egy olyan elemet beemelni, ami megkülönbözteti a többi Marvel Disney+-os projekttől.

A WandaVision a sitcom műfajparódiával emelkedett ki (legalábbis az évad első felében), A Sólyom és a Tél Katonája aktuálpolitikai kérdéseket feszegetett (többek közt), a Loki az idővonalak közti utazásba csomagolta az identitásról és a szabad akaratról való elmélkedést. A Sólyomszemnek, pont mint a karakternek, úgy tűnhet, nincs ilyen szuperképessége. Mégis sikerül belecsempészni egy kicsit a hős és hírességkultuszról, egy kicsit arról, mitől lesz valaki hős.

Sólyomszem

Emellett a sorozat főtémája a többi új Marvel sorozathoz hasonlóan a gyász és a traumák feldolgozása. Mert hősünk, Clint Barton (Jeremy Renner) küzd a múltjával, a sok bűnnel, amit elkövetett. Még S.H.I.E.L.D. ügynökként is gyilkolt, aztán eltűnt a családja a csettintéskor és utána Roninként gyilkolta le a világ alvilágának jó részét. De legjobban talán az kísérti, hogy Fekete Özvegy őhelyette halt meg a Végjáték során. A több évnyi hősködés nem csak a lelkét, de a testét is megtörte. Az sok küzdelemben elvesztette a hallását, és hallókészülékkel éli az életét, karácsonyozik a gyerekeivel New Yorkban, amikor a Ronin ruha előkerül és ő a nyomába ered.

A Ronin ruha alatt pedig a show egyértelmű aduásza van, Kate Bishop (Hailee Steinfeld), akire minden jelenetben figyelni kell, szerethető és szórakoztató az alakítás, nagyon jól kiegészíti Renner komorabb, megtörtebb alakítását. A rutinróka és az lelkes újonc egy nagyon hálás párosítás filmben és képregényben is, itt is nagyon működik.

Sólyomszem

A mellékszereplők közül, akit ki kell emelni Vera Farmiga, mint Kate Bishop anyja, aki lassan évtizedek óta van ebben a megbízhatatlan, valamit rejtegető nő skatulyában, itt is hibátlanul megold mindent. Tony Dalton Jack szerepében elképesztően szórakoztatóan ripacskodik, de aki egyértelműen kiemelkedik az Florence Pugh, mint Yelena Belova, aki a limitált játékidő ellenére, a lehető legfényesebben csillog. Minden perce, másodperce arany, nemcsak azért mert természetesen vicces és elképesztően szerethető, hanem mert a komoly pillanatban, meg rögtön tud váltani. Régen volt olyan friss Marvel karakter, aki ilyen gyorsan, ilyen szervesen be tudott illeszkedni a Marvel Moziverzumba. Már a Fekete Özvegy című szólófilmnél is azt éreztem, mintha már ezer éve ismerném a karaktert. Erre csak a legnagyobb színészek képesek, Pugh előtt nagyon fényes jövő áll.

A nagy ember, a nagy visszatérő karakter Wilson Fisk, Vezérje is végre valahára megérkezett, Vincent D’Onofrio továbbra is zseniálisan játssza, minden pillanatban rá kell figyelni, ha képernyőn van. De nagy csavarnak tartogatták a készítők, és nem sült akkorát. Nincs akkora gravitasa a karakternek, nem érezzük azt a fenyegetést, amit a Fenegyerek szériában, minden percben jelentett. Kicsit felvizezettnek érezni, aki nem látta a viszályát Matt Murdockkal, el sem tudja képzelni milyen veszedelmes ez a karakter igazából. Sokkal jobb lett volna, ha a sorozat elejétől láthatjuk a Vezért, és nem csak ilyen keveset szerepel.

Sólyomszem

Mert ellenfelek oldalán azért sovány ez a sorozat. Echo szerepében Alaqua Cox tökéletes casting és nagyon jó a jelenléte, de láthatóan sok jelenetét kivágták, mintha egy egész mellékszála hiányozna a karakternek. Így sérül a karakter, úgy tűnik csak azért került bele, hogy a saját sorozata előtt is bemutatkozzon valahol. Kazi Kazimierczak (Fra Fre akakításában) sajnos fele annyira se bolond, vagy emlékezetes, mint a képregényben, nem hagy túl mély nyomot a jelenléte.

VERDIKT

Ahogy összeségében az egész sorozat se. Nem bonyolult a központi rejtély, nincs túl magas tét, de a legrosszabb, amit elmondhatunk róla, hogy nem innovatív (nem úgy, mint Matt Fraction, David Aja eredeti Sólyomszem képregénysorozata, amire rengeteg utalás van). Egyébként a sorozat szerethető, kedves, aranyos, jók az akciójelenetek és abszolút kiváló szórakozás. Nem markol sokat, és azt többé, kevésbé vállalja. Ha a Marvel filmjei, sorozatai gyorskaják, akkor a Sólyomszem az egyik legfinomabb burger a választékból. Egy megbízható, kellemes, nem túl különleges darab, ami tudja a helyét és a szerepét. Pont, mint Clint Barton. Mert egyet nem lehet elvenni Sólyomszemtől: ő a legbátrabb és legnormálisabb bosszúálló. Ezért igazából bármennyi évadot megérdemelne a karakter. Aki szereti a Marvelt, szereti kisebb léptékű szuperhősködést, vagy csak még egy kicsit átakarja élni a karácsonyi hangulatot, az semmiképpen se hagyja ki.

Total
17
Shares
Previous Article

Denzel Washington már készül A védelmező 3-ra, várhatóan Antoine Fuqua is visszatér

Next Article
tick, tick...BOOM!

tick, tick...BOOM! kritika

Related Posts

Ne maradj le a hírekről, kövess minket a Facebook-on is!