a
FőoldalKritikákKRITIKA: A galaxis őrzői

KRITIKA: A galaxis őrzői

Nem totális Sfejek

Fogadjátok szeretettel az Úton a Végtelen Háború jegyében készült A Galaxis Őrzői kritikánkat.

2014 előtt senki sem gondolta volna, hogy az egyik kedvenc „szuperhősünk” egy csekély szókinccsel rendelkező fa vagy éppen egy bőbeszédű mosómedve lesz, de hála a Marvel bátor kísérletező szellemének ez is megtörtént. A filmet a rajongók és a kritikusok is egyöntetűen pozitívan fogadták és a szuperhős filmek között utólag úttörőként tekinthetünk erre a darabra, hiszen megalapozta a Marvel humor központú képregény világát, ami persze nem minden esetben jó, de itt éppen nagyon is jól sikerült.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A történet szerint Peter Quill a szerencsevadász ellop egy titokzatos gömböt, amire a Marvel univerzum egyik legveszélyesebb gonosztevője, Ronan is pályázik. A Lee Pace (Thranduil – A Hobbit) által életre keltett, meglehetősen egysíkú gonosz nem is hagyja annyiban a dolgot és minden követ megmozgat, hogy megszerezze a gömböt, elpusztítva mindent és mindenkit aki olyan ostoba, hogy az útjába álljon. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Ronan-t maga az Őrült Titán, Thanos támogatja.

Galaxis Őrzői, Marvel és más mozis ereklyék ide kattintva érhetőek el.

Peter-nek nem maradt más lehetősége, mintsem, hogy furcsa szövetséget kössön Mordállyal a mosómedvével, a fajtájának utolsó példányával, a beszélő fával, Groot-tal, Thanos fogadott lányával Gamora-val és a bosszúra mindennél jobban szomjazó Drax-szal. A csapat furcsasága a filmben és annak humorában is visszaköszön, hiszen számos a korábbiaknál eltérő, humoros helyzetbe kerülnek a bűnözőből lett kényszer-galaxis megmentők.

A film elején egy rövid, de annál szomorúbb betekintést nyerhetünk a főhős gyermekkorába, illetve néhány az MCU számára még fontos utalást is kapunk Peter eredetére vonatkozóan. Ezt követően ugrunk egy negyedszázadot, bele a jópofa hülyeségekkel átszőtt kalandokba, kezdve egy jó kis táncos-éneklős betéttel, ami rögtön megadja az alaphangot a filmnek.

A történet hasonló stílusban és magával ragadó, hihetetlenül jó zenével ötvözve ragad magával bennünket, amit talán csak a látványvilág tud überelni. Nagyon fontos elem az űr, illetve az űrutazás jelenléte a filmben, ez volt az első darab amely megadta az alapot az MCU közeljövőben egyre hangsúlyosabb „űreposzainak”. Tulajdonképpen megteremtette a kapcsolatot több különböző filmes sztori között és megkezdte kikövezni az űrutat Thanos számára is.

A történet egyébként nem túl bonyolult, nem kell otthon sem megállítanunk a lejátszást, hogy egy-egy esemény miértjén és hogyanján elgondolkozzunk, hiszen minden faék egyszerű, de mégis működik és szórakoztat, Igazán.

Nagy kockázatot vállalt anno ezzel a filmmel a Marvel, de utólag hatalmas húzásnak és meglehetősen kifizetődőnek bizonyult, az odáig ismeretlen csapat képernyőre vitele. Én személy szerint nem vagyok oda a mostani, humort minden téren erőltető filmes megoldásokért (néha már azt várom, hogy Ross mikor nyögi be, hogy „de hát szakításban voltuuuunk”), de ennél a filmnél minden poén üt és jól is állt a komolytalanság a csapatnak. Bármikor újranézhető, szuperül sikerült darab, ha van olyan élőlény aki még nem látta volna, azonnal pótolja ezt a hiányosságot.

dc-es-marvel-univerzum

8.7

Történet

7.5/10

Színészek

8.0/10

Rendezés

8.0/10

Hangulat

10.0/10

Látvány

10.0/10

PRO

  • Humor
  • Karakterek
  • Bátorság

KONTRA

  • A történet azért lehetne összetettebb.
Megosztás:
Cikk értékelése

Programtervező vagyok. Előző újságnál tech rovatom volt, de becsatlakoztak a filmek és sorozatok is, azóta pedig nem tudtam kiszeretni belőlük.