x
BREAKING Kritikák

KRITIKA: Elrabolt világ

Ha az ember lázadást akar szítani, áldozatokat kell hoznia. A kérdés az, vajon megéri-e?

KRITIKA: Elrabolt világ
  • Publishedmárcius 15, 2019

Ha az ember lázadást akar szítani, áldozatokat kell hoznia. A kérdés az, vajon megéri-e?

Manapság sokszor beszédtéma miért nincsenek eredeti ötletből filmek a moziban, de ahogy a mellékelt ábra mutatja mégis lehet találni. Erica Beeney és férje, Rupert Wyatt írta a filmet és az utóbbi rendezte is. És milyen szerencse hogy nem a Netflixnél kötött ki, ahol elveszne a kínálatban.

Maga az alapötlet nem nagy kunszt, idegen civilizáció érkezik a Földre, nem túl békés szándékkal. Szerencsénkre a film ott kezdődik, ahol más film véget érne. A háborút elvesztettük, leigáztak minket az űrlények. A kormányok kollaborálnak a hódítókkal, az első lázadás elbukott. Eltelik pár év és itt ismerjük meg főhősünket, Gabrielt (Ashton Sanders), akinek a bátyja mártírhalált halt a korábbi lázadás során. Ő is gyűlöli a rendszert, de inkább elmenekülne a barátnőjével és a haverjával, minthogy harcolna. Rá próbál vigyázni a kollaboráns rendőrparancsnok William Mulligan (John Goodman kiváló alakításában), mivel Gabriel apjával társak voltak, persze a srác inkább távol tartaná magát egy összejátszótól. S közben a lázadás elkezd újra szerveződni.

A film egyik legnagyobb pozitívuma az atmoszférája. Az első pillanattól kezdve beránt, és bár se a világa, se a világ bemutatása se egyedi, végig érdekes és izgalmas. Kiválóbb pillanataiban a hetvenes évek paranoid filmjeit idézi, a spiclikkel és lehallgató, megfigyelő eszközökkel teli mocskos, lerobbant környezet ritka nyomasztó tud lenni, ami nagyon jól áll a mozinak, ahogy a Chicago szeles városa is.

A film negatívuma a rendezői koncepcióból következik. Egyik karaktert se ismerjük meg elég mélyen, ami abból következik, hogy a rendező valószínűleg nem a személyekre akart koncentrálni, hanem magára a mozgalomra. A lázadók mind nagyon különböző háttérből érkeznek, de egytől egyig átlagosak, könnyű velük azonosulni. A filmnek nem is állnak jól azok a részek, amikor az egyéneknek személyiséget kívánnak adni. Sok embernek idegen lehet, ez a kicsit fókusztalan történetmesélés, ami néhol zavaros is, igazán jól csak az utolsó 10 perc alatt lehet megérteni. Bár aki igazán szemfüles, az az elején kitalálhatja a végső csavart.

Nem is nagyon részletezném tovább a cselekményt, mert fordulatos, izgalmas. Az idegen lények ijesztőek, de őket se ismerjük meg igazán, ami nem is feltétlen baj. Ami hiányzott nekem, az a kollaboráns oldal jobb bemutatása, de azért így is teljesen érthető csak a film alapján, hogy miért áll össze valaki az elnyomókkal. A trükkökön és a megvalósításon nem is látszódik, hogy hollywoodi mércével mérve zsebpénzből készült (25 millió dollár), végig jó a látvány.

VÉGSZÓ

Egy nem szokványos Hollywoodi sci-fi, karakterek nagy palettáját mozgatja, kicsit kusza néha, de alapvetően pozitív csalódás a film. Nagyon jók a díszletek és az atmoszféra, bár sztoriban és karakterekben lehetne erősebb.

Written By
Kurdics Zoltán Gábor

Mióta az eszemet tudom mozgóképpel kelek és fekszem. Közösségi média felületünket kezelem és kritikákat írok általában filmekről.