JÁTÉKTESZT: Bayonetta & Vanquish 10th Anniversary Bundle

A Sega és Platinum Games 10 éves zászlóshajói újra csúcsra járatják a reflexeinket.

A Sega és Platinum Games 10 éves zászlóshajói újra csúcsra járatják a reflexeinket.

Aki játszott már előző generációs kedvenceinek remaszterelt változatával az érezte már azt a keserű érzést amit ezek a játékok tudnak adni az embernek. Mert sajnos ki kell mondani a frankót, komoly minőségbeli változásra nem kell számítani egy-egy ilyen címnél. Legtöbbjük egy 720p-ből 1080p-re vagy 4k-ra felskálázott, jó esetben 60 fps-re felhúzott újra kiadása a jelenlegi platformra, hogy mindenkinek jusson még egy kör a pénzesőből.

Jelen generációra ez kiemelten jellemző, igazán divatos volt a remaster-t a cím után illeszteni és újra eladni azt amit egyszer már megvettünk. Na de persze nincs ezzel baj, csomóan vannak akik nem ismerték ezen játékokat, esetleg ezzel a generációval léptek be a játékvilágba, ők se maradjanak ki a jóból. Nézzük is mit tett le a Platinum Games és a Sega az asztalra a Vanquish és a Bayonetta megjelenésének 10 éves évfordulójára.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az előző generációban elárasztottak minket a különböző hack and slash és cover shooter játékok, sajnos ez helyzet jelenleg nem áll fent, sokak szomorúságára. Úgy gondolom ezen stílusok egyszerűségéből fakadóan szinte mindenki ugyanolyan kedvvel ül le egy kis feszültséglevezetésre egy-egy ilyen címmel.

https://www.youtube.com/watch?v=-5nE_xnAnqY

Itt általában nem a gondolkodáson van a hangsúly, inkább a felhőtlen püfölésre és lövöldözésre kell koncentrálnunk. A hajtásban amiben élünk néha jó egy kicsit leereszteni és agyatlanul kiengedni a gőzt, jól esik az efajta bűnös élvezet. A stílusokat korántsem célom leírni, sőt az egyszerű játékmenetük általában olyan köntösben van tálalva ami igazán íncsiklandóvá teheti azt számunkra.

Nincs ez másként most sem, a Sega és a Platinum Games két előző generációs játékát adta ki egy csomagban. Idén lettek 10 évesek, így kézen fekvő volt felújításuk és újra kiadásuk a jelen generáció játékosai számára is.

Vágjunk is rögtön bele, kezdjük az első versenyzővel a Vanquish-sel. Valamikor a távoli jövőben járunk ahol a hidegháborút felidéző orosz-amerikai konfliktus kiéleződik, egy nyílt orosz támadás kapcsán.

Innen kapcsolódunk be a játék cyberpunk világába, melynek helyszíne a mikrohullámokat energiaként használó, Providence űrállomás. Indításnak fogad minket a szokásos irányítási tutorial, ahol megmutatják speckó ruhánk működését, előnyeit és hátrányait, ezt követi is az első küldetés. A játék mechanika szerves része a ruhánk, egy fajta exoskeleton, mellyel emberfeletti erőre, gyorsaságra és időmanipulációra vagyunk képesek. Ezek a trükkök bizony jól fognak jönni, mert ellenfélből bizony akad nem kevés és olyan tűzerőt zúdítanak ránk amit komolyabb bullethell játékok is megirigyelnének. Azonban ezek a skillek és a váltogatható fegyverek arzenáljával méltó ellenfelei leszünk bármekkora robotnak amit az orosz szeparatisták ránk zúdíthatnak.

Azt kell mondjam a játékmechanika és az irányítás 10 év elteltével sem érződik idejétmúltnak, minden passzol és a helyén van. A játékot Shinji Mikami, a Resident Evil széria atyja rendezte, ez sokszor érződik is a nagyon cool karaktereken és szituációkon.

Az egész játékról, különösen a Sam-ről is süt ez a badass stílus. A főhősünk Sam Gideon (csak engem emlékeztet kísértetiesen Jetstream Sam-re a Metal Gear Rising: Revengeance-ből?) egy DARPA nevű cég kutatója a már említett harci ruhában veszi fel a harcot az oroszok ellen. A Vanquish egy cover shooter, abból is a jobbik fajta. Okosan felépített harcrendszer és temérdek ellenfél várja, hogy szitává lőjük őket. A teljes sztori kicsit kevesebb mint 6 óra alatt abszolválható normál fokozaton, de vannak gyűjtögethető tárgyak és emelhető a nehézségi szint, melyek miatt előfordulhat, hogy újra nekifutunk a lövöldének.

Második versenyzőnk Bayonetta. A Platinum Games másik üdvöskéje már többeknek csenghet ismerősen, ugyanis ez a játék azóta trilógiává bővült és igazi mennybemenetelét a Nintendo kooperáció hozta el. Tegyük hozzá, hogy pont emiatt a kooperáció miatt a második és a harmadik rész Nintendo exkluzív címek, így más platformon kb. sosem lesz alkalmunk kipróbálni őket.

Hol is kezdjem? Van a Platinum Games játékainak egy diszkrét bája. Elsősorban a felnőtt vagy az erősen pubertás korban lévők a célközönség, ahogyan az előző játékban akcióban, erőszakban itt sem lesz hiány. Itt azonban belép egy újabb változó, ugyanis főhősnőnk, elég sokat mutat, de a lényeget a fantáziánkra bízza.

A sztori ott kezdődik, hogy Bayonetta-nak van egy kisebb amnéziája és próbálja felderíteni elég sötét múltját. Az egész történet egy elég szabados valláselmélet köré épül. Annyi biztos, hogy egy hősnőnkben megtalálható a mennyek és pokol bizonyos összetevői, így egyik oldalon sem népszerű, ám boszorkány mivolta miatt helye mégis inkább alant lenne, ezt ő viszont nem fogadja el, és meg is van a temérdek bonyodalom.

A játék egy vérbeli hack and slash annak minden pozitívumával és negatívumával egyetemben. Nagyon gyors és pörgős az egész, de ezzel jön is a játék legidegesítőbb mivolta, a kamerakezelés. Néha bizony itt-ott beakad és bár egy gombnyomással magunk mögé utasíthatjuk, ha már újra kiadták azért ezzel foglalkozhattak volna.

A prológusban azonnal kiderülhet számunkra, nem a szokásos elborult történetre és annak vizuális megvalósulására kell számítanunk, bizony itt jóval többről van szó. Konkrétan olyan őrült dolgok fognak megtörténni karakterünkkel, amikre még a játékvilágban is ritkán van példa. Csak, hogy egy könnyebben emészthetőt mondjak, hősnőnk ruhája, konkrétan a haja, mely életben van. Rengeteg féle módon tud manifesztálódni, akár harcban is kinyúlhat mint végtagjaink meghosszabbítása. És ha már a Vanquish-nél említettem a badass stílust, na az semmi ahhoz képest, amit Bayonetta művel. A csaj konkrétan leiskoláz mindenkit, legyen az angyal, ördög, istenség, számára senki sem sérthetetlen.

Van egy klasszikus hack and slash-ekre jellemző fejlődési rendszer. A leölt ellenfeleink után felvehetjük elhullott glóriáikat amit kis barátunknál fegyverekre, mozgásokra és spéci tárgyakra válthatunk be. Kell is ezt gyűjteni rendesen, mert a mennyek minden seregét ránk zúdítja, az úton míg fény derül sötét múltunkra. A játék összességében simán megállja a helyét a jelenlegi felhozatallal szemben is. Nincs óriási kampány, kicsit több mint 11 óra alatt teljesíthető a történet, nincs multi sem. Ennek ellenére olyan élményt ad az a tizenpár óra amit kevés más mai cím képes nyújtani.

VÉGSZÓ

Aki játszott az eredeti játékokkal ne várjon nagy előrelépést. Persze fel lett húzva a felbontás, simább a képfrissítés, de mégis csak 10 éves játékokról beszélünk. Sajnos az előző generációra jellemző fakó színek továbbra is jelen vannak, szomorú, hogy ezt egy ilyen grafikai remaster-nél nem orvosolják. Ennek ellenére mindkét játék a kategóriája egyik legjobbja, nagyon szórakoztató, pörgős játékmenettel. A hangulat és a játékmenet maximálisan kielégítő, az akciójelenetek monumentálisak. Aki még nem játszotta őket, az mindenképpen tegyen egy próbát, de a nosztalgiázóknak is ajánlott egy jó gombpüfölés erejéig.

Ha valaki beszerzi a csomagot, az tegye meg fizikai formátumban, ugyanis a játék egy csodálatos fémtokos kiadást is kapott.

Total
12
Shares

Leave a Reply

Previous Article

Már elérhető a Street Fighter V: Champion Edition

Next Article
A láthatatlan ember

NYEREMÉNYJÁTÉK: Páros belépőket nyerhettek A láthatatlan ember premier előtti vetítésére

Related Posts
Wide Screen YouTube