Még tavaly év végén írtam két cikket a Star Wars Archives című kétrészes kötet alapján, melyben Lucas talán a legmélyebb betekintést engedi gondolatvilágába és az első két Star Wars-trilógia elkészültébe. Ezekben az írásokban két sokat vitatott koncepciót vizsgáltam meg George Lucas nyilatkozatai alapján, az egyensúlyt és a midikloriánokat. Ez utóbbi téma kapcsán felmerül a Lucas által megálmodott mikrobiológiai világ, melyben a midikloriánok mellett egy másik mikroszkópikus lény, a whillek is fontos szerepet játszottak volna.
Ezt a témakört már az előzménytrilógiában szerette volna feldolgozni, ám saját elmondása alapján végül a Baljós árnyak fogadtatása után döntött úgy, hogy ezekből a filmekből kihagyja ezt a koncepciót. Folytatásfilmjeiben viszont ismét elővette volna ezt a különös koncepciót, vizsgáljuk hát meg, hogy miről van szó pontosan, kiegészítve azzal, amit tudni lehet Lucas terveiről a folytatásfilmek kapcsán.
Lucas folytatásai
Mikor 2012-ben George Lucas eladta vállalatát a Disney-nek, átadott nekik egy vázlatot, melyet az általa elképzelt 7-8-9-edik részhez készített. Lucas ugyan nem kötött szerződést a Disney-vel arról, hogy kötelezően ezt kell megvalósítani nekik, viszont megengedte, hogy használjanak belőle ötleteket. Noha végül a folytatásfilmek valamelyest más irányba mentek el, mint amit a Lucas által átadott vázlatok tartalmaztak, különösen az alapkonfliktus tekintetében, melynek ő maga hangot is adott Az ébredő Erő után, számos elemet felhasználtak ezekből a tervekből.
Lucas története saját állítása szerint nagyban az iraki háború utóhatásain alapult volna. A jedi visszatér után Leia megpróbálja újjáépíteni a Köztársaságot a Birodalom után maradt romokból, ám nincs könnyű dolga, ugyanis számos katonai formáció, és a megmaradt rohamosztagosok tovább harcolnak annak ellenére, hogy a háború véget ért, vezetőik pedig amolyan kiskirályokként uralkodnak a galaxis egy-egy része felett.
A káoszt kihasználva az alvilág is jelentős hatalomra tesz szert, melynek erőit Maul fogja össze. Luke ezalatt megpróbálja újjáépíteni a Jedi Rendet, ám valamilyen ismeretlen okból eleinte nem jár sikerrel. A hetedik rész kezdetén egy fiatal lány, aki több néven is ismert, végül viszont a Kira elnevezést kapta, felkeresi Luke-ot, aki egy ősi jedi templomban önkéntes száműzetésben él, hogy a mester kitanítsa őt az Erő használatára. Luke eleinte rossz lelki állapotban van és vonakodik megtenni, amit kér, idővel viszont megenyhül és segít Kirának.
Ezalatt Maul is saját tanítványt képez Darth Talon képében, aki a Bővített Univerzumban a Hagyaték képregényekben szerepelt jó száz évvel később, így az ő története teljesen megváltozott volna. Lucas állítása szerint ő lett volna a történet Darth Vadere, a legtöbb akcióban ő szerepelt volna, semmint a mestere, Maul. Talon a történet során maga mellé állítja Han és Leia fiát, aki ezután szintén a rosszfiúk sorát erősíti.
Az ébredő Erő munkálatai során készült egy Darth Talonról látványterv, Phil Szostak művész szerint viszont a történet nem volt kidolgozva, Lucas pedig elsődlegesen Talon karakterdizájnja miatt szerette volna felhasználni a karaktert. Ezt erősíti az is, hogy Lucas egy elkaszált Darth Maul játékban, a Battle of the Sith Lordsban is fel akarta használni a karaktert. Ez eleinte egy Klónok háborúja játéknak készült volna, ám Lucas erősködött, hogy Talonnak szerepelnie kell benne, így az egész játékot át kellett alakítani egy olyan sztorivá, ami a Hagyaték korszakban játszódott volna, Maul pedig klónként bukkant volna fel.
Az ébredő Erő munkálatai során a Darth Talon által betöltött funkciót fokozatosan átvette egy „jedi killer” névvel fémjelzett figura, aki a történet kialakítása során végül nem átállítja Han és Leia fiát, hanem egyből ő maga a fiú. Belőle lett végül Ben Solo, avagy Kylo Ren karaktere.
Hogy a történet hogyan folytatódott volna az kicsit zavaros, mert ellentmondásos információk vannak róla. Pablo Hidalgo, a Lucasfilm Storygroup tagjának állítása szerint Lucas vázlatai szerint Luke az ő nyolcadik epizódjában is meghalt volna, Mark Hamill szerint viszont neki Lucas azt mondta, hogy a teljes trilógia alatt végig életben maradt volna, a végén pedig feltámasztja a jedi rendet.
Nem gondolandó ugyanakkor, hogy bármelyik fél hazudna, Lucas számtalanszor módosította véleményét, gondolatait dolgokkal kapcsolatban az évek során, ez is lehet egy ilyen eset. Mindenesetre a történet zárásaként újjászületik a jedi rend, akár Luke-kal akár Luke nélkül, Leia pedig megalapítja az Új-Köztársaságot, aminek révén, Lucas szavaival élve „végül ő válik a kiválasztottá”.
A whillek és a mikroszkópikus világ
Mindezek mellett a történetben fontos szerepet töltött volna be a mikrobiológiai szint, a midikloriánok mellett pedig egy újabb mikroszkópikus élőlény, a whillek is tiszteletüket tették volna.
Róluk Lucas a következőképp nyilatkozott a Star Wars Archives-ban:
„Többet is szerettem volna mesélni a midikloriánokról és a whillekről a Baljós árnyak után, de mindenki kiakadt és azt mondták hogy utálják, szóval nem tettem. Befektetésem volt az egészben financiálisan, így meghátrálására kényszerültem. De nagyon szerettem volna, ha mindez bekerül a filmekbe, és ha továbbmegyek a 7-8-9-re, ott megcsináltam volna.
A whillek mikroszkopikus, egysejtű lények, mint az amőbák vagy a baktériumok. Kb. 100 ezerszer annyi whill van, mint midiklorián, és kb 10 ezerszer annyi midiklorián, mint sejt az emberi testben. Az egyetlen mikroszkópikus entitás, mely bemehet a sejtekbe, az a midiklorián. A midikloriánok a sejtekben születnek, és biztosítják az energiát számukra hogy osztódhassanak. A whillek olyan egysejtű lények, melyek az erőből táplálkoznak. Minél inkább jelen van valahol az Erő, annál jobban érzik magukat. Így hát nagyon erős szimbiotikus kapcsolat van közöttük és a midikloriánok között. A midikloriánok pedig gyakorlatilag a whilleknek dolgoznak.
Körülbelül 100 billió mikroba van a testünkben, és kb. 90 százalékban baktérimokból és csak 10 százalékban emberi sejtekből állunk. Így hát ki szolgál kit?
Tudom, hogy ez olyasmi, amire a rajongók azt mondják, azt akarjuk, hogy misztikus és rejtélyes legyen, te meg tudományt csinálsz belőle. Ez nem tudomány. Ugyanannyira mitikus, mint bármi más a Star Warsban. Tudományosabbnak hangzik, de ugyanúgy fikció.
Ez az egész egy nagy szimbiotikus kapcsolatról szól. Az élet születéséről, az Erő teremtéséről, de ha ránézel a világunkra, a legtöbben az egysejtű organizmusok vannak. Magasabbrendű létformaként tekintek rájuk, mert még arra is képesek, hogy utazzanak az univerzumban. Saját űrhajóik vannak, azok a meteoritok, melyek érkeznek időnként. Azokon éltek akár évezredeken keresztül, megfagynak, kiolvadnak és szinte mindent túlélnek.
Nekik is megvan a maguk egyensúlya. Vannak jók és rosszak, de egyensúlyban kell lenniük, mert ha ez megbomlik, akkor a sötét oldal kerül hatalomra.”
A whillek egyébként a kánonban is szerepet játszanak, az Erő egyfajta szinonimájaként tekinthetünk a szóra, és számos, az Erőhöz köthető csoportosulás használja nevében, mint például a whillek őrei, vagy a whill krónikások, akik egy meglehetősen rejtélyes szervezet. A whill krónikások a galaxis történetéről készítenek feljegyzéseket, mely koncepció egyébként egészen Lucas, az Egy új reményhez készült legkorábbi forgatókönyveiig vezethető vissza.
Ezzel pedig vissza is kanyarodtunk az első Star Wars Archives alapján készült írásom témájához, az egyensúlyhoz. A szimbiotikus kapcsolathoz az egyénen belül sejti szinten, valamint az egyén és az őt körülvevő világ között, mely az egész Star Wars középpontjában áll, és amit Lucas a mi világunkban is rendkívül fontosnak tart. Ezen kis kvázi cikksorozat zárásaként, ezen gondolatait osztanám meg, mint elmélkedés tárgya.
„A múltban azok az emberek, akik Jeruzsálemben éltek, nem voltak tényleges kontaktusban azokkal, akik Rómában laktak. Az esély arra, hogy találkozzanak egymással gyakorlatilag nulla volt, így mindannyiójuknak meglehetett a saját értékrendjük. Mostanra viszont egyre inkább egy globális entitássá formálódunk. Ez azt jelenti, hogy idővel ki kell alakítanunk egy közös értékrendet, ehhez pedig nagyon rázós út fog vezetni. Tudjuk, hogy az, amit mi itt Amerikában teszünk hatással van arra, ami mondjuk Írországban, vagy a világ más pontjain történik. El kell jutnunk idáig, mert nem fogunk túlélni, ha nem így teszünk. De ahogy haladunk efelé, nagyon sok önző ember lesz, izolacionisták, nativisták és xenofóbok, akik azt mondják majd, én nem akarok azokkal az emberekkel lenni. Ennek ki kell kopnia.
Számomra ez a szimbiotikus kapcsolatok megtagadása. Annak, hogy elismerd, szükségünk van egymásra az ökoszisztéma részeként. Az emberek azt gondolják magukról, hogy különlegesek, de nem azok. Miért is lennének? Bárki, aki élt már együtt állattal tudja, hogy ők is beszélnek, vannak érzelmeik és megbánást is éreznek. Nem annyira fejlettek, mint mi, de sokban nem is különböznek tőlünk. Azt gondolni, hogy mi vagyunk a fontosak és az egyetlen dolog, ami számít, egyszerűen nonszensz. Amint elkezdesz embereket, dolgokat vagy folyamatokat kivonni a rendszerből, az meggyengül és idővel összeomlik.
Mindenki azt mondja jaj ne, globális felmelegedés, meg fogjuk semmisíteni a bolygót. Hát nincs elég erőnk ahhoz, hogy ezt megtegyük, a közelébe sem érhetünk ennek. Amiről valójában szó van, az az emberiség pusztulása. A legrosszabb, ami a Földdel történhet az az, hogy olyanná válik, mint a Szahara. Nem lesznek rajta élőlények, kivéve persze mikrobákat a homok és a jég alatt.
Csak kétféleképpen élhet túl az emberiség: migráció, vagy adaptálódás útján. Vagy mindkettő. Miért is akarunk a Marsra menni? A naprendszerben migrálni sokkal nehezebb, mint a bolygón, de meg kell tanulnunk, hogyan lehetséges. Akkor pedig a Marshoz kell majd adaptálódnunk. Talán majd terraformálhatjuk és ott is fákat növesztünk, talán nem. De végérvényesen meg kell szereznünk a tudást, mert a tudás az egyetlen, aminek révén túlélhetünk.”
Szólj hozzá!