Elkxrtuk

Elkxrtuk kritika

Nem kicsit, nagyon.

A film egyik producere, Kálomista Gábor, a premieren azt mondta, hogy ez a film nem egy kampányfilm, nincs konkrét politikai célja, úgy, hogy ebben a kritikában egy légüres térben fogom vizsgálni az Elkxrtuk című filmet, mintha minden karakter kitalált lenne és mind egy elképzelt fantáziavilágot népesítenének be.

A történet 2006-ban játszódik, a főszereplőnk egy feltörekvő politikai elemző Réka (Bánovits Vivianne) aki az aktuális magyar kormány közelébe akar kerülni, valami jó állást megcsípni a „nagykutyáknál” (pedig az egyetemi oktatói és a barátja gyakornoki fizetéséből így is egy elég pacek tetőtéri lakásra telik a Bazilikára néző kilátással), míg a barátja (Mózes András) mindenáron újságíró akar lenni, és lehozni a következő nagy sztorit. Ők ketten kerülnek be a hatalmasok játszmájába, ahol a játékszabályok senkinek se kedveznek, és minden hazugságnak meg van a maga ára…

Keith English alkotása nomen est omen: egy katasztrófa. Nem is kicsi. Bánovits Vivianne alakítása erőtlen, nem hiteles se törtetőként, se akkor, amikor éppen a sztori szerint két világ között évődik, de leginkább akkor lóg ki a lóláb, amikor a magyar Mata Harivá avanzsál, s ezt még sikerül fokozni amikor meg egy Ethan Hunt-John McClane szerelemgyerekként mezítláb menekül a titkosszolgák elől az utcán. Mózes András is gyenge a szerepében, Gubás Gabi is egy Austin Powers gonoszt játszik (csak sajnos szerintem nem szándékosan), ahogy minden alakítás hiteltelen, vagy parodisztikus, kivételt képeznek, ők páran a szerepüket tökéletesen lehozzák Bede-Fazekas Szabolcs, Csőre Gábor és Trill Zsolt. Hozzá kell tenni, egyiküknek sem volt egy bonyolult dolga, de attól függetlenül ezt is ki kell emelni.

De teljesen érthető, hogy a színészek nem tudták a mesterségüket igazán gyakorolni, mert a forgatókönyv botrány. A dialógusok úgy hangzanak, mintha aki írta, nem hallott volna még élő embereket beszélni (ki mond olyat, amikor éppen életében nem volt még olyan szar napja, hogy: „életemben nem volt még ilyen szar napom”?). Cserébe mindent a szánkba rág, szépen-lassan, hogy mindenki megértse, azonban minden remélt mélység, vagy izgalom elúszik azon, hogy nem sikerült egy darab szerethető háromdimenziós karaktert beleírni. Egyik szereplőért se lehet izgulni, de még nagyon a sorsa se érdekel. Valamint, a kvázi két főszereplő karakteríve is teljesen megalapozatlan, hiába teljesen jó ötlet, hogy ellentétes irányba indulnak el. Csak épp ezek, nincsenek előkészítve, s egyáltalán nem reális döntéseket hoznak. Ráadásul ennyi véletlent és deus ex machinát egy film se bír el. Nemhogy ez.

Ráadásul a film eszméletlen hosszú, és vontatott. A film első két harmada a második világháború előtt és alatt népszerű melodrámákat idézi meg, mind történetben, mind tempóban, míg az utolsó felvonás csak simán egy gordiuszi csomó, ahol a maradék belső logika is eltűnik. Az egész történetre jellemző, hogy annyira bonyolult, hogy az összeesküvéshez lehet rajzolnom kellett volna egy „ki-mit-miért” ábrát, miközben néztem.

Egyébként a képi megvalósítás és az akciójelenetek teljesen jók, látszik, hogy költöttek rá, látszik a belefektetett munka, minőségi a külső, csak itt is előjön, amit az előző bekezdésben taglaltam: hiába van teljesen jól vágva és hiába látványos egy akciójelenet, ha nem tudunk izgulni a benne szereplőkért, ha nincs tétje az akciónak, akkor a fene meg ette az egészet. Kivételt képez a tv székház ostroma, az valóban hatásos, ott tényleg a magukra hagyott, védőfelszerelés nélküli rendőrök közt érezzük magunkat.

Ám most egy pillanatra lépjünk ki ebből a vákuumból, csupán egy bekezdés erejére. Ez a film egy propagandafilm. Mondhat bárki bármit. Alapvetően nincs ezzel baj, a Top Gun is az, meg a Patyomkin Páncélos is, mégis van helyük a filmtörténetben. De ez a film nemcsak filmként bukik meg, hanem propagandaként is: hiába valós neveken szerepelnek a szereplők, mégsem ragad meg az ember fejében az, hogy ez melyik pártot, vagy közösséget akarná jelezni, egyszerűen öltönyös, kiskosztümös karrierpolitikusokat látunk, akik mindent megtesznek, hogy a hatalmon maradjanak. Ez sajnos eddig túl általános jellemzés minden politikusra (természetesen ez egy durva általánosítás, akinek nem inge, ne vegye magára!). És hiába követnek el tényleg borzasztó, amorális dolgokat ezek a hatalmon lévők, a film koordináta rendszerében nincs egy „jó” oldal, nincs egy olyan pont, aki példát mutathatna (talán csak a láncdohányzó rendőr, vagy azaz egy taxis, akihez a film egyetlen jó poénja kötődik, de ők mind erősen mellékszereplők). Így a fény nélkül, csak a sötétség marad, és maradnak nekünk az árnyalatok, de egy jó propaganda mindig fekete és fehér. Kell egy pont, amihez képest meg tudod határozni a szereplőidet, legyenek ők jók, vagy gonoszak. Ha morálisan szürke karakterekkel dolgozol, sokkal jobb történetet kaphatsz, cserébe gyengébb propagandát. Így nem is teljesen tiszta számomra, hogy milyen irányt is akart igazán ez a film. A másik dolog, hogy annyira véresen komolyan veszi magát a film, annyira közönséges és hatásvadász, hogy egy valóban fontos történelmi eseményt röhejjé süllyeszt. Pedig az akkori események már összetettségük, hatásuk és gyors lefolyásuk miatt is filmért kiáltanak, ennél egy lényegesen jobb, érdekesebb filmért.

VÉGSZÓ

Szóval önálló filmként és propagandaként is megbukik az Elkxrtuk, mert unalmas, mert rosszak az alakítások, a történet alapvetően közhelyes, gyenge a forgatókönyv. Annyira nem rossz, mint amit a jelenlegi 1,3 IMDb pontszám mutat, de azt azért nem nagy mutatvány megugrani, még ha kicsivel is. Hiába alapul megtörtént eseményeken, a film kigáncsolja magát többször, így hiteltelenné válik minden, amit látunk és a képi világon kívül, nincs vagy kevés, ami értékelhető. Ellenben memeként biztosan sokáig velünk marad, és talán úgy találja meg majd a közönségét, mint a The Room vagy az Álom.net. Ami valahol, mégiscsak valami.

Total
0
Shares
Previous Article
Halloween

Gyilkos Halloween kritika

Next Article
Pókember: Nincs hazaút

A Pókember: Nincs hazaút további két gonosztevőjét erősítették meg az Empire címlapján

Related Posts

Ne maradj le a hírekről, kövess minket a Facebook-on is!