Sacha Baron Cohen kultikus karaktere és áldokumentumfilmje nem véletlen lett óriási siker világszerte. Tűpontos és eszméletlenül vicces szatírája volt az Amerikai Egyesült Államoknak 2006-ban. Jó karakterek, brutálisan jó poénok és Amerika legsötétebb, legprosztóbb oldalát mutatta be, nagyon jó helyzetkomikummal. Ez nagyrészt Cohen zsenije volt, ahogy kihozta a lehető legkínosabbat és legviccesebbet minden szituációból, ugyanis mai napig sokan nem tudják, de csak a film elején lévő kazahokat alakító színészek és Pamela Anderson tudta mire szerződött, a többi szereplő csupán magát adta.
Ahhoz, hogy elkészüljön a nagyon hosszú című folytatás, csupán az kellett, hogy újra republikánus elnök regnáljon az Egyesült Államokban, na meg az a szürreális, botrányokkal övezett és példátlan elmúlt négy év, ami a Fehér Házban történt. A készítőknek, ha lehet ezt mondani, még kapóra is jött a világjárvány, ami a forgatás alatt robbant ki és pörgött fel. Nyilván, direkt az elnökválasztás elé tervezték a bemutatót a kezdettől fogva, s talán az online terjesztéssel jobban is jártak, így jobban a közbeszéd tárgyát képezi az alkotás.
A történetről röviden: Boratot az előző riportfilmje miatt (mert lejáratta a világ előtt Kazahsztánt, ami lássuk be, a való életben is megtörtént) a gulagba zárták, de most új esélyt kap, hogy jóvá tegye a korábbi baklövését: Donald Trump kegyeibe kell férkőznie. Így kedvenc kazah riporterünk visszatér az ígéret földjére, s amellett a nehézség mellett, hogy mindenhol felismerik, még a lányát is nevelnie kell(ene).
A film természetesen sok aktuális témát és kérdést érint, természetesen mindet provokatívan és a lényeget megragadva. A covid és annak kezelése mellett megjelenik az amerikai politikai élet megosztottsága, a republikánus szavazók, a demokratákat tartják a legnagyobb veszélynek és vica versa (a film a republikánusokra foglalkozik nagyrészt, demokratákra csak utalás van, így ez a film is hozzájárul valamilyen szinten a szakadék további növeléséhez). Az összeesküvés elméletek és a fake news terjedéséről, a bigottságról, az abortusz-ellenességről, a nőgyűlöletről, rasszizmusról és az antiszemitizmusról. Ez nem az a vígjáték, ami segít elmenekülni a valóságunk elől, ez az ami szembesít minket azzal, milyen világban élünk. Nem véletlen érezzük magunkat kínosan, ez a cél, hogy szembenézzünk magunkkal.
Antiszemitizmushoz kapcsolódik a film talán legerősebb jelenete, ami nem is vicces igazán, de annál jobban megérinti az embert. Az egyébként zsidó származású Sacha Baron Cohen, egy zsidó karikatúrának öltözve bemegy egy zsinagógába, ahol hiába provokálja a bent ülő néniket, csak szeretetet és elfogadást talál. A Judith nevű holokauszt-túlélő meghallgatja Boratot, vendégül látja, megeteti és mesél neki az életéről. Ez és egy másik jelenet, ami hitet adhat, hogy nem vagyunk teljesen elveszve, amikor az idősebb fekete nő, elmondja Tutarnak, hogy tökéletes, ahogy van, és fogadja el és szeresse önmagát. Friss hír, hogy azóta munkanélkülivé váló nőnek több mint 30 millió forintnyi összeget gyűjtöttek össze a film rajongói, mindenféle hivatalos kampány nélkül. Ami miatt, lehet reménykedni, bármennyire is negatív képet fest a világról a Borat második része, hogy nemcsak azok nem tudták, hogy mibe fognak szerepelni, akik a legormótlanabb, legundorítóbb vagy épp a legnagyobb hülyeségeket mondták, hanem azok is, akik ezeket a szívből jövő igazán emberi dolgokat cselekedték. Tehát mindenkinek van választása.
Az elmúlt évek legundorítóbb jelenete után én sem gondoltam volna, hogy kétszer is megtud hatni a film. És mégis! Ami szintén érdekes, hogy azok is rendkívül segítőkészek Borattal, akik a legdurvább összeesküvés elméletekben hisznek, ám befogadják a korona idején, s mindent megtesznek, hogy visszakapja a lányát, ami valahol biztató.
A film nagy meglepetése Maria Bakalova, aki sokszor ellopja a showt a címszereplő elől Tutart, Borat lányát alakítva. Sacha Baron Cohen nagyon jól megérezte az idők szavát, és egy fiatal tehetséges nőt vett maga mellé, így rengeteg alkalommal közösen provokálják ki a megszólalókból a szeximust. A feminista hangok nagyon jót tettek a filmnek, sokkal érdekesebbé és sokszínűbbé tette a filmet ez a vonal.
Az áldokumentumfilmes narratíva ebben a filmben már nem is annyira hangsúlyos, sokkal több a vágás, a több szögből felvett jelenetek, s látszik, hogy sokkal pontosabb képük volt a forgatás elején arról, mit akartak látni, mint az első filmnél. Ez a „játékfilmesebb” vonal egyáltalán nem baj, sőt valamennyire fókuszáltabb a folytatás.
VERDIKT
A Borat második része eszméletlenül vicces, nagyon proli, polgárpukkasztó és provokatív, de mégis nagyon intelligens. Aki csak nevetni akar, annak is csak ajánlani tudom, de ne lepődjünk meg, ha nyomaszt, amit látunk, esetleg kínosan érezzük magunkat tőle. Még szerencse, hogy a filmből is kiderül, hogy ezen tudunk változtatni.
Szólj hozzá!