A True Detective (A törvény nevében) első etapja tíz éve érkezett meg az HBO jóvoltából, ebben Matthew McConaughey és Woody Harrelson detektívpárosa eredt egy titokzatos sorozatgyilkos nyomába, elsöprő kritikai és nézői fogadtatás kíséretében. A széria akkor megannyi díjat bezsebelt, azonban a későbbi évadok már nem tudtak felérni a louisianai ügyhöz, pedig papíron minden adott volt ehhez. Antológia révén a második évadban leginkább Colin Farrell és egy kaliforniai politikai gyilkosság került a középpontba, majd a harmadikban Mahershala Ali igyekezett a nyomára bukkani két gyereknek Arkansasban. Előbbit inkább a kritikusok, utóbbit inkább a nézők unták meg, így joggal érezhették az HBO-nál, hogy ideje minden szinten a vérfrissítésnek (szó szerint). Ennek szellemében született meg a True Detective: Night Country, mely kicsit talán túlzottan is igyekszik szakítani az elődökkel, de valahol ez mégis jól áll neki.
Az igazság odaát van
A történet ezúttal egy kitalált helyszínen, Ennis bányavároskájában játszódik, a messzi Alaszka rideg ölelésében. Az egyébként sem teljesen nyugodt település közelében található kutatóállomáson furcsa dolgok történnek, kicsit olyan mintha a néző A dolog és az X-akták valamiféle keverékére ülne le kezdetben. A tudósok hangokat hallanak, vacakol az áram, majd nyolc ember nyomtalanul eltűnik, hogy aztán a semmi közepén, jégbe tömve rájuk találjanak. Az ügy megoldása ezúttal két nőre hárul, Elizabeth Danvers (Jodie Foster) és Evangeline Navarro (Kali Reis) személyében. A páros egyértelműen az új évad egyik erőssége, mind színészileg, mind történeti szempontból, ami biztató kiindulópont, tekintve, hogy az elsőt is így tették naggyá. Jodie Foster Lizje kerüli az érzelmi kötődéseket, megrögzött, de ravasz, karakán és rendkívül jó rendőr, így az, hogy főnöke Ennisbe helyezte kész büntetés számára, bár igyekszik átadni tudását a fiataloknak. Az új rejtély végre fogódzkodót jelent számára, ő pedig meg is ragadja, s a nyomok összehozzák Navarróval, egy fiatal helyi rendőrnővel. Ketten felfedezik, hogy a gyilkosságok összefügghetnek egy régebbi üggyel, egy őslakos nő és aktivista kegyetlen kivégzésével. Innentől a történet előrehaladtával nem csak a partnerségük, de a múltjuk is összefonódik, hogy aztán egy nagyobb összeesküvésben csúcsosodjon ki. Navarro karakterét az őslakos lány megoldatlan esete tartja a múltban, míg Liz a jelen rejtélyébe kapaszkodik, a körülöttük lévő mellékszereplők pedig vagy a racionálisabb vagy a misztikusabb vonalat képviselik, ezzel ráerősítve a folyamatos bizonytalanságra. A Navarrót alakító Kali Reis, aki egyébként profi bokszoló is, egyáltalán nem marad el Jodie Foster mellett a hevesebb kolléga szerepében, szintén ami a szívén az a száján, vérmérsékletéhez nem ártott az erősebb fizikum. Rajtuk kívül még Fiona Shaw karakterére is érdemes figyelni, de igazából minden mellékszereplő telitalálat.
Miért éppen Alaszka?
A sorozat másik erőssége a helyszínválasztás, illetve az aköré felépített alaphelyzet és misztikum. Egyrészt a tájat sikerült lényegében megragadni: egyszerre csodálatos és halálos, a néző pedig könnyen elhiszi, hogy ha valahol természetfeletti erőkkel találkozhat azok bizony a végtelen jégmezők. Az ember és a természet párharcát az őslakosok és az Ennis lakosai közti ellentét is élezi, míg a gyilkos azonban látszólag nem válogat a modern világ hozta emberek és a régi világ maradványai, az inupiátok között. Alaszka és a rejtély is sötétségbe burkolózik, előbbi viszont szerencsére szintén inkább ráerősít a jelenetekre. A karaktereket könnyen elnyelheti ez a sötétség, kit átvitt értelemben, s kit szó szerint. A jeges táj kiszámíthatatlan, ahogy az emberek is akik lakják, s akik mind őrzik saját titkaikat, legyen bármi annak az ára. Az előző évadok rendszerint napsütötte helyszíneinek fényében pedig megintcsak kifejezetten jól áll ez a környezetváltozás.
A látvány egyetlen hibája a gyengécske CGI, mellyel rendszerint állatokat keltenek többé-kevésbé életre. Ezek megjelenítése valamiért a legtöbb sorozatban általában félresikerül, de itt legalább a kékesfekete képi világ jótékonykodik kicsit, vagy egyszerűen betudhatjuk őket a megromlott vidék szüleményeinek. A legszembetűnőbb ilyen jelenség egy rendszeresen fel-felbukkanó félszemű jegesmedve, akiről igen nehéz eldönteni, hogy gonosz szellem, szimbólum, jóakaró figyelmeztetés, vagy esetleg csupán az aminek látszik.
Működik a misztikum?
Röviden igen, valószínűleg ez az ami végképp ki is emeli, s a négy évad közül a dobogó második fokára helyezi az új történetet. Azonban muszáj megjegyezni, s észben tartani, hogy a misztikum behozása bármennyire is megalapozott, nem feltétlen az a fajta kezdet, ami egy megoldható rejtélyt kínál. Bár a True Detective-től sosem állt távol ez az irány, sőt előszeretettel alkalmazta, ám ezúttal a hangsúly eltolódik, minden rész kínál horrorisztikus vagy éppen groteszk jeleneteket, direkt rájátszanak ezekre, s néhányszor már az ember tényleg úgy érezheti, hogy nem erre fizetett be a cím alapján. Ráadásul ilyen szempontból elég nehéz elhinni, hogy egyáltalán létezik egy konkrét, elfogható bűnös a történetben, s nem csak a szellemvilág űz tréfát a gyarló emberekkel. Danvers nyomozó jelenléte az ami a realitás talaján tartja az eseményeket, aki a szigorú tényeknek hisz és szerencsére nem tántorodik meg, míg össze nem rakja a képet a nézőknek.
Megújítani egy régi receptet
A széria atyja, Nic Pizzolatto, ezen évadra már csak executive producer maradt, s mindenben átadta a stafétát Issa Lópeznek. A mexikói rendezőnő biztos kézzel irányít, de aki kifejezetten egy pörgős detektívtörténetre vágyik az valószínűleg csalódni fog. Bár az évad így is rövidebb az eddigieknél, azért a hat részben bőven elidőzik, jut idő mindenkire, s a misztikus szálból sem fogy ki a szufla. Ahogy a részek alatt is többször elhangzik, itt nem is igazán a válaszok számítanak leginkább, hanem a kérdések amiket felteszünk, amiket feltesz a néző maga, akár a természetről, akár az emberi kapzsiságról, akár egy láthatatlan világról. López rendezése sok mindent érint, s részben meg is rogy, válaszokat pedig kapunk is, meg nem is (akárcsak egy átlagos X-aktákban, szóval aki annyit még elvisel annak valószínűleg itt sem lesz gondja). Utóbbi elég nagy negatívum lehet azok szemében akik egy hagyományos, régimódi gyilkossági történetre vágynak csupán. Az első évadra (kevesebbet a többire) többféleképpen is utalnak, ami kicsit furán hat ekkora elrugaszkodásvkágy közepette, de bevonhatja azokat, akik régóta szerettek volna valami ilyesmit. Ennek ellenére a történet természetesen továbbra is önmagában értelmezhető.
VERDIKT
A True Detective: Night Country tényleg mindenben újított, de ez amennyire jót tesz neki, annyira el is tántoríthatja a nézőit, főleg ami a misztikus szálat illeti. Ahogy eddig is, ha valami miatt megéri végigülni, azok a színészek, Jodie Foster, Kali Reis és a többiek tényleg nagyon megérdemelnek ennyit. Egyébként minden más szempontból is egy egészen jó etap kerekedett az újabb nekifutásból, ennyire jól ritkán szoktak elsülni az ilyen újító törekvések.
Szólj hozzá!