Fessük kékre a várost! – szólt az Arcane második évadának felcsigázó jelmondata, ami rengeteget ígért és még többet sejtetett. Az új etap háromrészes első fejezetétől mindenki sokat várt, s a rendkívüli első évad után nem is csak a külső, hanem ugyanannyira a saját maga által felállított léceket kellett megugrania, vagy legalább elérnie, s (nem) meglepő módon sikerült is neki. Akárcsak az első évad esetében, ezúttal is három felvonásban kapjuk a történetet, s minden ilyen egy kisebb egészet alkot. Kezdésnek rögtön a piltoveri tanács képébe robbant a megállíthatatlan háború, s míg az alvilág új vezetőért kiált, az Arcane és egy új oldal is nyugtalankodik.
Figyelem! A cikkben SPOILER olvasható.
Miután Jinx az első évad végén útjára indította szuper-mega-gyilkos rakétáját, a békekötés mondhatni füstbe ment, a tanács létszáma majdnem feleződött, a két város közti ellentét pedig Jinx fejébe illő kaotikus halmazzá olvadt. Ebben az új felállásban igyekszik mindenki megtalálni a helyét: Cait bosszúhadjáratot tervel, Vi ugyan követné, de ehhez fel kéne vennie a gyűlölt jelvényt, Ekko védelmezne mindenkit, Jayce továbbra is a feltaláló és tanácsoslét között örlődik, Viktor…hát azt nehéz lenne definiálni, az alvilág Silco helyén marakszik, Ambessa pedig mindezt kihasználja. A részek szépen lerakják az évad alapjait, elég sok időt töltünk a karakterekkel mindkét oldalon (egy-két kivétellel), mondhatni a nagy durranás után egész lassúnak tűnhet az első fél óra. A robbanás következményeit személy szerint én sokkal nagyobbnak gondoltam, már az áldozatok számát tekintve, igazából egy olyan személytől búcsúzhattunk, akinek nagyobb ráhatása volt több szereplőre is. Ami érdekes, hogy Bolbok tanácsos az egyik közülük, aki az első évad során említette, hogy Arcane és fajának közös múltja közel sem egyszerű, így potenciálisan vele lehetett volna Jayce és a mágia kapcsán, vagy épp a civilek szempontjából a legtöbbet kezdeni (arról nem is beszélve, hogy a legmenőbb figura volt mindközül). Cait édesanyja egyértelmű volt, hogy menni fog, hiszen így már nem csupán a kötelességtudat vezérelheti lányát, hanem egy egészen új szintre emelkedhet több szempontból is, sőt a legnagyobb ívet járja be a két és fél óra alatt. A többiek egyelőre inkább reagálnak és keresgélnek az új helyzetből kifolyólag, illetve Viktor még az, aki egy elég nagy átalakuláson megy keresztül.
Aki ismeri a karakterek játékbeli énjét valamennyire, vagy épp a képességeiket, annak az új intróval összekombinálva már elég szépen körvonalazódhat, mi várhat az egyes szereplőkre. Az Arcane kapcsán ugyan legtöbbször az animációt emlegeti mindenki, ám a karaktervezetése is legalább olyan páratlan volt, szerencsére továbbra is biztos kézzel irányítják őket, nincs igazán üresjárat amúgy sem, de egyszer sem érezni azt, hogy a készítők nem tudták, mihez is kezdjenek egyesekkel. Az új vagy eddig alig látott szereplők emlékezetesek, kreatív ábrázolásmóddal, amivel egyszerűen sugallják az egész személyiségük. A zauni oldalon Sevicán van a hangsúly, Jinxszel máris két teljesen különböző tónusú jelenetben remekeltek, párosuknál egyelőre nemigen van szórakoztatóbb. Jinx őrültsége és Sevica páratlan alkalmazkodó képessége érdekes és rettegett kombó lesz az alvilágban annyi már biztos. Karakterek szintjén ugyan Ambessa igen előretör, ám vele egy új szál, inkább fenyegetés is érkezik, ami egyelőre annyira értelmezhető, mint amennyit látunk belőle. Emiatt nehéz is hova tenni, igazából enélkül is bőven van központi probléma, ez pedig kifejezetten személyesnek tűnik a nagy egész szempontjából, még ha el is hintették korábban. Mindenesetre álnok harcosnőnkre érdemes lesz figyelni.
Sevica kapcsán beszélhetünk a részek legjobb harcjelenetéről is, amit meg se próbálnánk inkább jellemezni, legalább ezt látni kell. Animáció terén páratlant nyújt a Fortische, mondhatnánk, hogy köszönhetik az évadonkénti 250 millió dollárnak, de egyértelmű, hogy itt azért többről van szó, az animátorok szívből foglalkoznak minden karakterrel, minden beállítással. Bevágások és stílus terén maradt minden a régiben, így akit zavartak a váltakozó technikák vagy klipszerű elemek, azok ezúttal is készüljenek ezekre, szerves részét képezik a mesélésnek. Akárcsak a zene, amikből ezúttal is páratlan listát állítottak össze, az utolsó harcnál ráadásul nemcsak képekben, de ezzel is sikerül párhuzamot állítani, eszméletlenül összekomponálták. A Linkin Park legújabb slágere ráadásul egy még ütősebb változattal is helyet kapott ezek között.
Bár a karakterkezelés profi, azért az egyértelműen érződik, hogy már csupán kilenc részünk van. Ebbe pedig jó sok mindent szeretnének elmondani nekünk, sőt egyelőre most sok mindent inkább csak mondtak, mint mutattak. Egyesek, például Heimerdinger teljesen háttérbe szorulnak egyelőre, például nem tudjuk meg ő hogyan érez volt kollégái elvesztésével kapcsolatban, van-e bűntudata esetleg, igaz néha felsejlik ilyesmi. A tempó összességében jóval gyorsabban diktál az elsőnél, lore szempontjából is több az információ, így kevesebb idő jutott bizonyos dolgokra. Igaz, közel sem arról van szó, hogy hanyagolnák ezeket, csupán a néző szívesen töltene velük még több időt, ha már így megalkották nekünk ezen világot és karaktereket. Például Vi és Cait, akik eddig igen komótosan haladtak egy részen belül összejönnek, összekapnak, kibékülnek majd szakítanak, viszonylag könnyen történik egy puccs, a robbanás jelenete szinte elillan vagy bizonyos háttérinfókat adó szekvenciák egy-egy rajzban jelennek meg csupán. A játékbeli karaktereket talán még kevésbé lehet megölni, mint eddig, bár lehet ez csak a sorozatos harcok miatt tűnik fel, de azért furcsa lenne, ha mindenki megúszná, igaz erre is lehet egy megoldás Ekko részéről. Az Arcane-ről továbbra sem tudunk sokkal többet, pedig közel a vég, ráadásul az új fenyegetést is bőven ki kell még fejteni, s hátra van még az évad egyik hatalmas ígérete is Warwick személyében. Persze annyit tudunk, hogy Jinx és Vi története elvileg véget ér, azt nem állították, hogy mindezekkel együtt kell ezt elképzelni.
VERDIKT
Az Arcane második évada súlyos koronát cipel, de egyelőre nem törik meg. Valószínűleg nem sokan gondolták volna, hogy egy ilyen kaliberű sorozatot sikerül kihozni az alapanyagból, melyről mind karakterek, mind animáció szempontjából elég sok franchise példát vehetne. A rajongók a minőséget pedig egyértelműen meghálálják, hiszen a kiszivárgott epizódok ellenére mindenhol a listák élére került megint, sőt kifejezetten ellenezték azok terjedését, ennél valószínűleg semmi sem árulkodik jobban a valódi elismerésről. A város pedig immár kék, reméljük ezek után kicsit belassulunk a következő három részre, nem kell annyira sürgetni azt a búcsút.
Szólj hozzá!