Nagyon sok a félreértés és elég sűrűn is merül fel az a kérdés a Star Wars rajongók körében, hogy mit jelent az Erő egyensúlya. Nem garantálom, hogy ebben az írásban egyértelmű választ tudok adni erre a kérdése, mert ez egy rendkívül összetett, szinte spirituális jellegű kérdés, de igyekszem legjobb tudásom szerint elmagyarázni mindezt.
Röviden:
- Az Erő egyensúlya mit jelent.
- Milyen kapcsolat van az Erő és használója között.
- A ragaszkodás és a szeretet közötti különbség.
Maga az Erő és használója George Lucas szerint kölcsönösen hatással vannak egymásra.
Az Erő élőlényekre gyakorolt hatalmának egyensúlya egyfajta természetes körforgást jelent, ez az egyensúly egyik eleme. Mivel az Erő egy olyan energiamező, mely az életből származik, így az élet és a halál körforgása jelenti a dolgok természetes rendjét. Az élőlények élnek, az élő Erő részei, amikor pedig meghalnak, energiájuk a kozmikus Erőbe távozik. Ilyen szempontból az élet fogható fel a világos, a halál pedig a sötét oldalnak, ami természetszerűen egyensúlyban van egymással, hiszen, ha valami megszületik, akkor egyszer el is pusztul, nyomában pedig új élet születik.
Az egyensúlyt ugyanakkor az is meghatározza, hogy hogyan nyúlnak a használói az Erőhöz. George Lucas szerint a világos oldal az önzetlen cselekedeteket jelenti, azt, amikor segítünk másoknak, míg a sötét oldal a befelé fordulást, az önző cselekedeteket jelenti. Az Erő bizonyos tekintetben betudható egy hálózatnak is, mely összeköt mindannyiunkat, mely a társadalommal is párhuzamba vonható. Mind egy közösség részei vagyunk és egymásra vagyunk utalva, így, ha önzetlenek vagyunk és magunk mellett mások érdekeit is szem előtt tartjuk, akkor megőrizhető az egyensúly. Míg, ha másokon átgázolva csak saját magunkkal törődünk, az előbb utóbb instabilitást, repedéseket fog eredményezni a közösségben.
George Lucas a következőképpen fogalmazta ezt meg a Star Wars Archives című kiadványban:
„A Star Wars egy szimbiotikus kapcsolaton alapszik. Ami a spirituális oldalát illeti: van egy isten, vagy erő, vagy valami, ami nagyobb nálunk. Nekünk is van hatalmunk fölötte, és neki is fölöttünk. Ha nem működünk együtt azzal az ökoszisztémával, aminek részei vagyunk, hanem kihúzzuk magunkat belőle, akkor valami összeomlik. És ha újra és újra önző döntéseket hozol, akkor idővel az egész összeomlik. Így hát igyekeznünk kell ezt kiegyensúlyozni. Senki nem lehet mindig 100 százalékban jó, ne törd magad erre, mert senki sem tökéletes. De ha a világos oldalt, az önzetlenséget választod, akkor több boldogságot fogsz találni, és a dolgok jobban mennek majd. A világ jobb hely, ha mindenki könyörületes, együttérző és segít a másiknak.”
Az egyensúly tehát nem azt jelenti, hogy ugyanannyian vannak az Erő sötét és világos oldalán. Az egyensúly a világos oldalt, az önzetlenséget jelenti, aminek a sithek a gyökeres ellentétei. Ők önzők, a saját előrahaladásukat nézik, pusztítanak és a halál legyőzésére törekednek.
Így hát egy olyan időszakban, mikor a sötét oldal képviselői relatíve nagy hatalommal rendelkeznek, pusztítást és szenvedést okoznak, akkor sosem lehet egyensúly. A háborúk puszta ténye is az egyensúly kibillenése, ahogyan arra Darth Maul is utalt A klónok háborújában, nem sokkal azután, hogy az Éjnővérek rendbe tették sérült elméjét. Mikor hosszú idő után először merített az Erőből megállapította, hogy nincsen egyensúly, mire fivére, Savage azt felelte, igen, mert háború dúl.
Sokan kritizálják a Skywalker kora azon történeti elemét, amikor Ben Solo visszahozta Rey a halálból, miközben Palpatine azt mondta a sithek bosszújára, hogy ilyesmire egy jedi nem lehet képes. Mindezt figyelembe véve viszont pontosan arról a nézőpontbeli különbségről van itt szó, ami különbözteti a fény és a sötétség képviselőit egymástól. Palpatine egy sith volt, így az ő nézőpontjából valakinek a halálból való visszahozása csak úgy értelmezhető, ha közben maga is életben marad. Ben ezzel szemben minden életerejét átadta Reynek ahhoz, hogy feltámaszthassa őt, ezzel a végső önfeláldozással pedig a lehető legönzetlenebb tettet valósította meg. Anakin erre nem lett volna képes még akkor sem, ha rendelkezik ezzel a képességgel, hiszen ő önzésből akarta megmenteni Padmét. Valójában nem Padmé halálának tényétől, hanem az elvesztésétől félt.
A Köztársaság fénykora második ifjúsági regényében, a Veszedelem a Valónban van egy párbeszéd, mely tökéletesen rámutat a ragaszkodás és a szeretet közötti különbségre, mikor Lula Talisola padavannak nehezére esik megkülönböztetni a kettőt egymástól. Erre Vernestra felteszi neki azt a kérdést, hogy akkor is megmentené-e a barátait, ha tudná, soha többé nem láthatja őket. Lule erre azonnal rávágja, hogy persze, hiszen az szörnyű lenne, ha soha többé nem láthatná őket, de ettől még sokkal rosszabb az, ha ez azért van, mert meghaltak. Anakin viszont magáért, birtoklásvágyból akarta megmenteni Padmét és emiatt lépett arra az útra, ami végül éppen felesége vesztét okozta. Ezt jelenti a sötét oldal, és az egyensúly, ami összedőlt, amikor Anakin ezt az utat választotta.
Viszont azáltal, hogy elpusztította az Uralkodót és véget vetett a Birodalom rémuralmának, raádásul megmentette fiát, aki ezáltal lehetőséget kapott a fény szolgáinak, a jediknek a feltámasztására, így helyreállította azt az egyensúlyt, ami legkésőbb a Baljós árnyakban, Palpatine hatalomra jutásával, majd a klónok háborúja kirobbanásával elveszett. A folytatásfilmek ebben a történetben már csak egy pályakorrekciót jelentenek, miután Palpatine megkísérelte a visszatérést. Ez a Kiválasztott próféciájának a jelentése, az alanya pedig egyértelműen Anakin, hiszen annak pontos szövege is hímneműre utal a Mester és tanítványa című regényben.
Az a része a dolognak, ami kicsit nehezebben értelmezhetővé teszi mindezt, a mortisi istenek szerepe. Ez viszont szerintem elsősorban egy metaforaként, ezeknek az elveknek a fizikai megtestesüléseként jeleníthető meg, hiszen a Fiú ugyanúgy az önzést képviselte, míg a lány hajlandó volt átadni életerejét, hogy visszahozzák Ahsokát, csakúgy, mint ahogy Ben Solo visszahozta Reyt.
Így hát az Erő egyensúlya alapvetően az élet természetes körforgását, és az egyének a körülöttük lévő világgal való szimbiózisát jelenti. Egy olyan harmóniát, mely nem a világos és a sötét oldal erejének kiegyenlítettségéről, hanem a dolgok természetes rendjének fennállásáról szól. Ez a szimbiotikus együttélés pedig Lucas elgondolásai szerint pedig egészen sejti szinten megjelenik, méghozzá a midikloriánok képében.
Szólj hozzá!