Megérkezett az új, Blake Lively főszereplésével készült romantikus melodráma, az It Ends With Us – Velünk véget ér. A könyv alapján készült film egy rendkívül sikeres, 2016-ban megjelent Colleen Hoover regényének megrázó történetét dolgozza fel. Kezdetben Hoover támogatás nélkül, önállóan adta ki könyveit. A siker annyira gyorsan jött, hogy önerőből, bármilyen támogatás nélkül felkerült a New York Times bestsellerlistájára, mielőtt Amerika egyik legnagyobb kiadója felkarolta volna, ami ezután következett, pedig már történelem.
A könyv sikerének kulcsa részben annak köszönhető, hogy többről szól, mint egy szerelmi történet, mert a romantika mögött családon belüli erőszak húzódik meg. A probléma sokkal szélesebb körben van jelen a való életben, mint amivel legtöbben szembe tudnának nézni. Sokan képtelenek felismerni az erőszak jeleit, és lépni, véget vetni neki. Ezt a katartikus, személyes történetet filmesítettek meg Hoover saját családi tragédiája alapján. A történet egy nőről szól, Lily-ről (akit a filmben Blake Lively alakít), aki a családon belüli erőszak körforgását próbálja megtörni. Gyerekként látta, ahogy apja bántalmazza édesanyját, és amit később saját életében is megtapasztal egy mérgező párkapcsolatban.
Az igazsághoz tartozik, hogy a sok blockbuster mellett szükségünk van hasonló filmekre is, amelyek komoly témákat boncolgatnak. A klasszikus női filmek műfaja – mint például King Vidor rendezőtől az 1937-es Asszony a lejtőn vagy a Látszatélet bármelyik változata, amelyet először John Stahl forgatott 1934-ben, majd később, 1959-ben Douglas Sirk – a ’30-as, ’40-es években, és azon túl is virágzott, mára azonban gyakorlatilag teljesen levették a moziműsorról őket. Az elmúlt időben szinte teljesen kihalt ez a műfaj, a mozitermeket szuperhősökkel és akciósztárokkal töltötték meg, és megfeledkeztünk a komolyabb témákat érintő produkciókról, de ahogy a tavalyi évben a Barbie, idén télen az Imádlak utálni bizonyította már, hogy igenis van helyük a romantikus-vígjátékoknak és mélységesebb sztoriknak a filmvásznon.
A történet Lily Bloom szívfacsaró életét követi, egy fiatal nőt, aki Bostonban él, és arról álmodik, hogy megnyitja saját virágüzletét. A film az apja (Kevin McKidd) temetésével kezdődik. Lily nem tudja megbocsátani apjának a történteket, és miközben éjszaka egy tetőteraszról próbálja feldolgozni érzéseit, találkozik egy jóképű, de indulatos idegsebésszel, Ryle-lal (Justin Baldoni – aki egyébként a film rendezője is). Néhány hónappal később újra találkoznak, a románc alakul ki kettőjük között, ami tovább bonyolódik, amikor egy másik véletlenszerű találkozás során Lily találkozik első szerelmével, Atlasszal (Brandon Sklenar). Lily középiskola óta nem találkozott első szerelmével, aki azóta egy felkapott és elegáns éttermet nyitott. A találkozás után Ryle féltékenysége fokozódik, és ez feszültséget sző Lily és közte, egy idő után pedig nem tudja fékezni indulatát, s erőszakhoz vezet.
Az egyik nagy különbség Hoover regénye és a film között, hogy Lily teljesen máshogy látja a dolgokat; amíg a könyvben Lily fiatal (a húszas évei elején jár), és gyakran bosszantóan éretlen karakter, de legalább tisztában van történtekkel a kapcsolatában, addig a filmben a nő érettebb és ridegebbnek tűnik. Kapcsolatáról téveszmékbe ringatja magát Lily, amelyre a készítők is rájátszanak, mivel sokáig titkolják a képsorokat a nézőtől, de még a főhős előtt is. Végig bizonytalanságot táplálnak a nézők felé: vajon tényleg úgy történt, és nem lehet, hogy csak Lily beképzeli a dolgokat? Az utolsó felvonásig homályos képeket kapunk az erőszakról, és ez frusztráló, és ezzel lényegében megfosztja hősünket a lehetőségtől, hogy elhagyja a férfit.
Ahogy az előző bekezdésben kiemeltük, lényeges különbségeket lehet felfedezni az írott forrásanyag és a film között, mert amíg a könyvben világosan leírják Ryle valódi természetét, addig a mozifilm rejtegeti, s csak a befejezésben válik világossá, hogy mit tett szerelmével. Egy montázst kapunk, hogy mik történtek igazából, amelyeket eddig csak homályosan mutattak, és amelyek nem egyeznek Hoover elmondott cselekménysorozatával a könyvben. Több oka is lehet, miért döntöttek emellett a készítők: az egyik magyarázat, hogy a készítők ezzel azt szerették volna elérni, hogy a közönség (akik nem olvasták a könyvet) ne forduljon túl hamar Ryle ellen.
Más apróbb változtatásokkal ugyanakkor enyhíteni szerették volna Ryle tetteit. Az adaptáció során szükség volt rá, hogy bizonyos elemeket kihagyjanak a regényből, nem kell részletesen bemutatni a szereplők küllemét vagy a helyszíneket, konkrét cselekményszálakat vágtak ki vagy írtak át teljesen, mert azok érezhetően nem működtek volna a filmvásznon. Bár Lily-t a filmben sokkal magabiztosabb nőként ismerhetjük meg az elején, de a döntései azt eredményezik, hogy a végére tehetetlen és összezavarodott állapotban találjuk, ám még így is van ereje meghozni azt, amire sokan képtelenek életükben.
Christy Hall által átdolgozott könyv részben szórakoztató, megtalálta az egyensúlyt a rajongói elvárások és az önirónia között és időnként megindító. Éppen a felsorolt motívumok miatt érezzük úgy, hogy vizuálisan és narratíva szempontjából túlzsúfolt a film, tele van Lily (Isabela Ferrer) serdülőkoráról szóló visszaemlékezésekkel, így párhuzamosan két cselekményszálon megy a történet (jelenben és a múltban). Miközben a felnőtt Lily Ryle-lal összeköltözik, és megnyitja üzletét – segítséget kap egy fecsegő asszisztenstől, Allysától (Jenny Slate) -, a múlt képei állandóan visszatérő elemei a filmnek. A visszaemlékezésekből Lily korai életét és középiskolai szerelmi életét ismerhetjük meg Atlasszal. (Tinédzserként Alex Neustaedter játssza, míg a felnőtt szerepbe Brandon Sklenar lép be.)
VERDIKT
Időnként sablonos és mézes-mázas a történet, de Justin Baldoni filmadaptációja a jól megírt forgatókönyvvel és kiváló alakításokkal – különösen a főszereplő Blake Livelyéval – a csúcsra emeli Hoover könyvét a filmvásznon. Ettől még nem hibátlan a film, néhány fordulat és párbeszéd nagyon nevetségesre sikerült, és ez nem a készítők hibája, hiszen már a könyvben is így olvashattuk ezeket a sorokat. A mély és megrázó történet mellett oldják a feszültséget a vicces jelenetekkel, ezek többsége betalál, és még az is előfordulhat, hogy könnybe lábad szemed.
Szólj hozzá!