a
FőoldalBRÉKINGKRITIKA: Vasember 2.

KRITIKA: Vasember 2.

Az „Út a Végtelen Háborúig” jegyében következzék a Vasember második részének értékelése.

“Én vagyok Vasember” Ezzel a mára már legendássá vált mondattal zárult a Marvel Filmes Univerzumának első darabja, a Vasember első része. Tony Stark ugyan legyőzi a (részben saját maga által kreált) ellenségét, de az amerikai kormány nem nézheti tétlenül, hogy egy ilyen hatásos fegyver ne az ő irányításuk alatt álljon, így minden erejükkel azon vannak, hogy rátegyék a kezüket a páncélra. De elfelejtik, hogy a Vasember páncél maga Tony Stark.

Ha ez esetleg önmagában még nem lenne elég, a Vasember megjelenésével keltett hírverés egy a család régi ellenségének bosszúszomját is újból felszítja, aki ráadásul szövetséget köt a Stark vállalat egyik legnagyobb riválisával is.

A filmben számos konfliktus van, hiszen Tony nemrég nyitott új lapot az életében azzal, hogy Vasemberré vált, de hirtelen feladni régi önző, hedonista életét semmiképpen sem megy, így a legnagyobb csatáját jó pár morális kérdést feszegetve saját magával kell megvívnia. Ezen kívül sok más problémával is szembe kell néznie, mint például a testébe a Vasember technológia révén folyamatosan csöpögő méreggel, az őrült, vérére szomjazó orosz atomfizikussal (Mickey Rourke), a már említett kontrollmániás amerikai kormánnyal, a Justin Hammer (Sam Rockwell) vezette pénzért és sikerért bármire hajlandó üzleti vetélytárssal, a nyomást egyre nehezebben viselő szerelmével Potts-szal, a képbe újonnan bekerülő asszisztensével és a mögötte álló szervezettel (S.H.I.E.L.D.) és a kormány által jelentősen befolyásolt legjobb barátjával, aki ha mindez nem lenne elég, az előző részhez képest tök máshogy is néz ki!

Nem tűnik könnyű feladatnak ennek a sok problémának a megoldása, de a tisztességes képernyőre vitele sem. Szerencsére a film nem próbál meg minden egyes ellentétet óriási, pátoszos drámaként bemutatni, a legtöbb esetben amolyan „Vasemberesen” a szőnyeg alá söpri, elvicceli a problémákat, hogy csak a leges-legutolsó pillanatban oldja meg őket.

A mellékszereplők megírása egy kicsit sablonosra sikerült, de a brutál erős színészi gárdának köszönhetően egyik karakter sem vérzik el a történet során. Sam Rockwell remek, a szerep kedvéért oroszul is tanuló Mickey Rourke pedig zseniális, aki ráadásul annyira elhivatottan készült a szerepre, hogy orosz börtönökbe járt ahol rabokkal beszélt, hogy megragadja a figura igazi lényét. Rajtuk kívül Paltrow is telitalálatnak bizonyult Potts szerepére, Scarlett Johansson pedig mára tulajdonképpen eggyé vált a Fekete Özveggyel. Don Cheadle, aki Terrence Howard-ot váltja Rhodey/Hadigép szerepében pedig jól él minden képernyőn töltött perccel és könnyen megszeretjük őt, mint Tony élő lelkiismeretét.

A sok „apró” ellentét nem megy a film élvezhetőségének a rovására, a képregényesen egyszerű karakterek pedig végig jól passzolnak a történetbe. A filmnek nincs meghatározott gyengesége, erőssége azonban akad több is. Az egyik RDJ játéka, aki nélkül egészen biztos, hogy nem lennének a mostanában őrülten sikeres képregény filmek ennyire népszerűek és mi sem „várhatnánk” például Thanos Földre érkezését sem. Így mi is sokat köszönhetünk Vasembernek, de Downey talán még többet, hiszen a drog- és alkoholproblémákból, Hollywood egyik majdnem elfeledett tehetségéből, azaz konkrétan a süllyesztőből a legnagyobb sztárok egyikévé lépett elő. A sztori további erősségei pedig a humor és a jól megírt, idézhető, „badass” szövegek sokasága.

Én vagyok az elrettentő erő. Működik, nincs vész, Amerika biztonságban van. A gépem kell? NEM ADOM.”

Az előző részhez képest sok újdonságot ugyan nem hoz a második rész, de valamiben mégis kiemelkedő: egy igazán jó folytatás. Ezt a legtöbb esetben nem sikerül összehozni, témától és műfajtól függetlenül. Itt viszont a főszereplő karatkerfejlődése egyértelmű, a történet végig pörög, a humor nagyon jó, RDJ és a mellékszereplőket alakító színészek zseniálisak, a Vasembert a későbbiekben is végig kísérő AC/DC mint filmzene pedig nagyon egyedi és nagyon nagy húzásnak bizonyult. Tisztességes akciókban sincs hiány, megismertük a később nagyon fontos szerepet kapó S.H.I.E.L.D.-et és néhány más karaktert, ráadásként a film végén pedig rájöttünk, hogy a különböző szuperhős sztorik tényleg össze is kapcsolódhatnak.

VÉGSZÓ

Összességében tehát kapunk egy nem hibátlan, de bármikor újra nézhető, pörgős, az MCU sikerének megágyazó történetet a szuper Robert Downey Jr-ral. A megtekintése bárkinek, bármikor ajánlott.

dc-es-marvel-univerzum

 

8.4

Történet

7.5 /10

Színészek

8.5 /10

Rendezés

8.0 /10

Hangulat

9.0 /10

Látvány

9.0 /10

PRO

  • RDJ
  • Sam Rockwell zseniális ripacskodása
  • Mickey Rourke alakítása
  • Humor
  • Zene

KONTRA

  • Kicsit egysíkű mellékszereplők
Megosztás:
Pontozd a cikket

Milliárdos, playboy, emberbarát, filmrajongó. A lehető legtöbb filmet igyekszem megnézni és ha marad idő meg szeretném találni a pí utolsó számjegyét is. Szerintem a 6 lesz az.