a
FőoldalKritikákKRITIKA: Nyúl Péter

KRITIKA: Nyúl Péter

Idén előbb támadnak a húsvéti nyulak.

Beatrix Potter klasszikus figurái az 1993-as rajzfilm sorozat után most az élő szereplős figurák és a digitális animációs technológia ötvözésével kerülnek a mozikba, elsősorban a gyermekek örömére. Az alaptörténet jól ismert, hiszen az először 1893-ban nyomtatásra került könyvből világszerte 80 millió példányt adtak el és bár népszerűsége az angolszász területeken a legmagasabb, a rajzfilm sorozatnak és a 30 nyelven megjelent könyvnek köszönhetően tulajdonképpen mindenhol ismerik.

Az rajzfilmsorozat alapjai az első kötetben megjelent, Beatrix Potter által alkotott csodálatos akvarell illusztrációk voltak, melyek most a figurák szerepeltetésén kívül még festményekként, rajzokként is visszaköszönnek a mozifilmben. Egyfajta tiszteletadás ez az eredeti alkotó előtt, aki most az újragondolt történetben szereplőként is megjelenik előttünk, így nem csak az eredeti rajzok, a színészi játék és a digitális technológia, hanem a történet és annak „keletkezése” is összekapcsolódik a másfél órás történetben.

Nyúl Péter-es és más mozis ajándékokat itt találsz.

A címszereplő, Nyúl Péter mesefigurához hűen kalandkedvelő, kíváncsi természetű, fittyet hány a veszélyre és elképesztően nagyszájú. Ha a kék dzsekijéről véletlen nem sikerülne megismerni, a nyomában járó pusztításról mindenképpen könnyen be tudjuk azonosítani, ugyanis kedvenc tevékenysége a szomszédos telken élő öreg McGregor veteményeskertjének módszeres pusztítása.

Ezeket az akciókat nem egyedül hajtja végre, hanem a testvéreivel és unokatestvérével karöltve támadja a veteményest, egészen addig míg az öreg tulaj, akit a zseniális Sam Neil alakít el nem távozik az élők sorából, egyfajta all you can eat étteremmé változtatva a mintagazdaságot. A problémák innentől nem hogy nem oldódnak meg, de itt kezdődik csak igazán, a Londonból érkező, az öreg McGregornál is házsártosabb fiatal örökös (Domhnall Gleeson) révén. Külön érdekesség, hogy Gleeson és az ezúttal szinkronhangként tevékenykedő Margot Robbie a másik angol klasszikus, Micimackó történetét feldolgozó Viszlát Christoper Robin után újra együtt dolgoznak, igaz ezúttal sokkal-sokkal jobb végeredményt produkálva.

A ház, a telek és a filmben megjelenő összes vidéki táj meseszép, olyannyira hogy a film kicsit laposabb részei közben már az odaköltözést fontolgattam. De egyrészt a több száz millió forint hiánya, másrészt a nagyon jól kiválasztott zenék gyorsan visszarángattak Nyúl Péter kalandjához, amit a szintén jó fotózás, az igazán szép színek és az esetek túlnyomó részében jól kivitelezett CGI egészen kellemes moziélménnyé tettek.

A történet egyébként nem kifejezetten bonyolult, a karakterek kicsit bugyuták, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a film elsősorban a gyerekeket célozza meg. Ők pedig egészen biztosan jól fognak szórakozni a történeten, de a felnőttek sem fogják halálra unni magukat a vetítés alatt, mert több vicces, aranyos momentum és néhány megmosolyogtató kikacsintás végig fenn tartja az érdeklődésüket.

VÉGSZÓ

Az biztos, hogy ez a fajta feldolgozás messze áll az eredeti történettől, de összességében megfelelően lett átültetve a mai korba, így a gyermekek számára remek kikapcsolódás lesz, különösen így húsvét környékén. Sokkal értelmesebbnek és tartalmasabbnak tűnik, mint a mozikba beömlő sok minőségtelen animáció, nem is beszélve arról, hogy itt a szülőknek sem kell algopyrin-nel készülni az előadásra. Mivel ez egy mesefilm a pontokat is ennek megfelelően adtam rá, a megtekintését tehát nyugodt szívvel ajánlom, elsősorban kisgyerekes családoknak persze.

Nyúl Péter-es és más mozis ajándékokat itt találsz.

7.3

Történet

7.0 /10

Színészek

6.5 /10

Rendezés

7.5 /10

Hangulat

7.5 /10

Látvány

8.0 /10
Megosztás:
Cikk értékelése

Programtervező vagyok. Előző újságnál tech rovatom volt, de becsatlakoztak a filmek és sorozatok is, azóta pedig nem tudtam kiszeretni belőlük.