Másodszor sem csalódtunk James Gunn rendezőben és A galaxis őrzőiben, továbbra is biztonságban vagyunk a galaxisban.
A galaxis őrzői második része jött, látott és győzött… mondhatnánk, azonban a helyzet korántsem ennyire egyszerű. A film meglehetősen élvezetes lett, felér az előző epizódhoz, és egy újabb sikerként írhatjuk le az egyre növekvő Marvel-univerzumban. Azonban ezen a ponton elég ez a teljesítmény? Főleg ha figyelembe vesszük, hogy az előző rész a sorozat egyik legkedveltebb darabja lett, amit még olyanok is élveztek, akik nincsenek túlzottan közeli viszonyban az óriási szuperhős-saga-val. A kérdés tehát: elfogadjuk-e ezt a filmet ilyen formájában?
A film nem hoz túlzottan nagy meglepetéseket, majdnem teljes mértékben azt kapjuk, amire számítottunk: a csapat visszatér, még mindig ugyanannyira viccesek és néznivalóak, mint eddig, és még mindig a Marvel egyik legértékesebb tulajdonáról van szó, ami már korántsem számít annyira rizikósnak, mint az előző rész bejelentése előtt. És a legnagyobb probléma talán éppen ebben rejlik: a film sajnos elveszítette azt a fiatalos, csípős frissességét, ami az előző részben még megvolt. Igen, A galaxis őrzőit éppen azért szerettük, mert roppant “veszélyes vállalkozás” volt a stúdió részéről. Ezzel szemben a második rész már bizonyos magában, a bizonyítási vágy pedig hiányzik. De erre már korábban is utalt, mind a stúdió, mind pedig a rendező, elmondták, hogy a folytatásban a hangsúly nem is igazán a történeten lesz, hanem magukon a karaktereken, elvégre itt találkozik Űrlord is elveszett édesapjával, az Élő bolygóval, Ego-val. Az Őrzők második kiadása egy igazi családi film lett, érzelmesebb és emberibb, mint az első rész, de még azt is kijelenthetjük, az eddigi legemberibb képregényfilm, amit valaha a Marvel Studios készített.
Mindezek mellett a film sokkal nagyobb, jóval látványosabb lett mint a korábbi epizód. S bár az igaz, hogy az eredeti filmet nem éppen ezért szerettük, a látványban való turbózás ha nem is használ, nem is árt. Hiszen tökéletesen elég volt a kissé “underdog” stílusú csapat, akiknek önző akcióját követhettük figyelemmel korábban (akárcsak A Hangya esetében két évvel ezelőtt). Itt jóval gazdagabb köntösbe öltöztették kedvenceinket, a film sokkal inkább egy vonalban van a nagyobb Marvel-mozikkal, ami, ahogy már említettem, nem túlzottan nagy baj, viszont annyira nem volt rá szükségünk.
VERDIKT
Ezek a faktorok adnak hozzá a végső érzéshez/értékeléshez, mely szerint a film kicsit elkanyarodott attól, ami az elején volt, azonban kisiklásról nincs szó. James Gunn másodjára is megcsinálta, még mindig benne van a “mojo”, amit remélhetőleg a harmadik, záróepizódra is visszahoz. Kicsit nagyobb, kicsit színesebb-szagosabb, azonban még mindig ugyanaz a csapat, akit megszerettünk három évvel ezelőtt. Mondhatjuk azt is, hogy megkaptuk az előző részt, valamivel szebb, érzelmesebb csomagolásban. Nem kell tehát aggódni, a Marvel tovább menetelhet.
[penci_review id=”14494″]
5 Hozzászólások