A Marvel Studios a képregények egy új korszakát mutatja most be a mozikban.
Filmünk főszereplője Dr. Steven Strange (Benedict Cumberbatch), aki a világ egyik legjobb, és leghíresebb idegsebésze is egyben. Hatalmas tudása mellett egészséges egóval is megáldott Strange egy este súlyos autó-balesetet szenved, mindkét kezét összetöri, teljesen alkalmatlanná válik, hogy orvosi pályáját folytassa. Mindent elkövet, az utolsó pénzét is gyógyulásra költi, de mindhiába. Utolsó lehetőségként egy ősi szerzetesrend felkeresésére indul a keleti Katmanduba. A faluban megismerkedik Kamar-Taj névre keresztelt renddel, akik igen különös gondolkodásmóddal bírnak. A rend állítása szerint nem a testet, hanem a lelket kell meggyógyítani, ugyanakkor birtokukban van több különleges varázslat is, amikkel a teret és az időt is képesek uralni, vagy akár a mágia segítségével fegyvereket és pajzsokat is megidézhetnek. A Föld óriási veszélynek lesz kitéve, ezúttal egy nem fizikai ellenség arra készül, hogy elpusztítsa a világunkat, és csak Doctor Strange, valamint a rend mesterei képesek felvenni a harcot az új fenyegetéssel.
A Marvel stúdiót már a kezdetektől (kiváltképp az első “Bosszúállók-tól” számítva) folyamatosan az egekbe emelik: a csapat valóban a semmiből alakított ki egy összefüggő univerzumot, és valóra váltotta az összes fanboy vágyálmát, mikor összerántotta a már életre keltett hőseit. Valóban nagy teljesítmény, még ha sokan túl is értékelik kissé. A fogaskerekek ugyanis sokszor túlzottan jól kivehetőek a gépezetben: a 2011-es Thor egyértelműen azért készült, hogy jöhessen végre a Bosszúállók; minden filmen érezhető, hogy ugyanarra a vázra épülnek; úgy összességében a Marvel csak mostanában kezdett igazán jó filmeket gyártani. Arról meg nem is érdemes hosszasan beszélni, hogy az oly sokszor emlegetett (mindenféle alapot nélkülöző) Marvel vs. DC vitában sem az előbbi győz minden esetben: a Batman Superman ellen: Az igazság hajnala korántsem tökéletes film, viszont kevésbé bocsájtjuk meg neki ugyanazokat a hibákat, amit a Marvel egy-egy mozijának könnyedén.
Viszont arról most relevánsabb beszélni, hogy a stúdió legújabb filmje, a Doctor Strange kifejezetten jóra sikeredett: pontosan az a mozi lett belőle, amire a stúdiónak olyannyira szüksége van. Igen, a képregényes fószerek csak manapság készítenek igazán jó filmeket, a 2014-es Amerika kapitány: A tél katonájával kezdődően, viszont az azóta összerakott filmjeik egyre jobbak. Sokan nem szerették az Bosszúállók: Ultron korát, pedig sokkal nagyobb odafigyeléssel lett elkészítve, mint az előző epizód. A Hangya üdítő kitérő volt, az Amerika kapitány: Polgárháború pedig kifejezetten jó, ám több helyen hibádzó alkotás. A Doctor Strange egészen új terepre viszi a nézőket, és egyúttal a saját filmes univerzumát is. Akármennyire határtalanok ugyanis a Marvel lehetőségei, a fáradtság jelei már érezhetőek voltak: hiába változatos a hősök palettája, az állandó visszatérés, az erős hasonlóság előbb-utóbb unalomhoz vezet.
A Marvel természetesen akkor a legerősebb, amikor mer kockáztatni. A galaxis őrzői nem is tűnt szuperhősfilmnek, mégis képes volt arra, hogy az eddigi felhozatal legjobbjává váljon (leszámítva a már megszokott, unalmas utolsó felvonást). Scott Derrickson-nak ezúttal el is hihetjük, hogy mindig is a karakter óriási rajongója volt, és tiszta szívvel vetette bele magát a projektbe. A hírek szerint ő maga jelentkezett a rendezői posztra, és nyolc megbeszélésen kellett ahhoz, hogy végül övé legyen a meló. Az elhivatottság meglátszik a végeredményen. A Doctor Strange egy egyedi, összetett film, mely igyekszik hallgatni a korábban elhangzott kritikákra, és mer újítani, javítgatni saját magán. A társaival ellentétben itt a szálak is sokkal jobban el vannak rejtve: finoman közli velünk, hogy ez a karakter is egy nagyobb világ része, azonban a fókusz nem ezen van. Itt egy egészen “másik” univerzumot ismerhetünk meg, amely nem csak kiváló és eléggé kihasználatlan téma, hanem egy egészen új irányba tereli magát a filmes univerzumot, határtalan lehetőségek felé.
VERDIKT
A végeredmény teljesen megáll a saját lábán, nincs szükség az összes többi film ismeretére, és még azok is élvezni fogják, akiknek semmi köze nincs a képregényekhez. Elragadó, összetett, izgalmas “mind-bender”, mely már a kezdetektől bevonja a nézőt, és nem ereszti. Benedict Cumberbatch esetében nem fogom használni az elcsépelt “tökéletes casting” jelzőt, mert ez a tény vitatható. Az viszont igaz, hogy remekül helytáll Strange szerepében, és van annyira képzett színész, hogy képes legyen előadni azt a belső utazást, amin karaktere megy végig a film alatt. A Marvel tehát egyre tökéletesíti a receptjét, és lassan, de egészen biztosan halad a jó irányba.
[penci_review id=”9197″]
2 Hozzászólások