a
FőoldalBRÉKINGKRITIKA: Az Igazság Ligája

KRITIKA: Az Igazság Ligája

Zack Snyder és az utólag csatlakozott Joss Wheadon vajon mire vitte Az Igazság Ligájával, sikerült hozni a Wonder Woman színvonalát? Kritikánkból kiderül.

Mindenki erre a pillanatra várt, amikor végre kiderül, hogy a Wonder Woman sikere puszta szerencse volt-e a DC és Warner páros filmfelhozatalában, vagy egy új korszak beharangozója. A válasz természetesen ennél jóval komplikáltabb, korántsem annyira fekete-fehér, mint ahogyan azt a Marvel vs. DC háborúját vívó oldalak hiszik. Az Igazság Ligája ugyanis jó film lett, azonban csak bizonyos nézőpontból: mit tartunk jó filmnek a manapság minket elárasztó képregénydömpingben? Mennyire lett a tűréshatárunk eltompítva? Mennyire alacsonyak az elvárásaink?

Az Igazság Ligája meglehetősen viszontagságos történettel rendelkezik. Tekinthetjük akár a DC filmes univerzumának fejezetzárójaként is, ugyanis szinte minden ide fut ki, amit Zack Snyder anno elindított Az acélemberrel, még ha nem is tudta úgy befejezni, ahogyan ő szerette volna. Snyder és felesége (aki producerként működött közre a filmen) ugyanis idén májusban elhagyták a projektet, mivel márciusban tinédzser lányuk öngyilkosságot követett el. A filmet a Marveles bosszúállókat sikerre vivő Joss Whedon vette át (ezúttal is bizonyítva, hogy ahogyan a képregényalkotók között, úgy a filmeseknél sincs Marvel/DC viszály – mindez pusztán a rajongók által generált fantázia), azonban jelenlététől nem kellett sokat várni az előzetes beharangozások alapján. Whedon befejezni hivatott a filmet, nem újraforgatni.

Whedon-tól azt várta minden rajongó, hogy majd helyreteszi a DC-t, mint ahogyan azt anno a Marvel-lel is tette. Azonban már itt érdemes megemlíteni, hogy Whedon munkássága a Marvelnél sem volt kifogástalan. A Bosszúállók első kiruccanása egy nehézkesen összetákolt monstrum, mely nem merte saját identitását felvállalni, sőt, nem is igazán volt neki olyan. Pusztán egymás mellé rakott karakter-momentumokból állt a film, melyeknél nem koherens történet, vagy egy rendesen, konzisztensen összerakott jelenet. Ebből a szemszögből a Batman Superman ellen, vagy a Suicide Squad – Öngyilkos osztag sem nevezhető rossz filmnek, vagy sikertelennek. Utóbbi ugyanazokkal a gyerekbetegségekkel küzd, amivel az első Bosszúállók, azonban Whedon-nak könnyebben elfogadtuk a hibákat. Talán azért, mert ő volt az első. Az biztos, hogy a rövidke látogatásból jóval hosszabb utóforgatás kerekedett. Whedon átrendezte a filmet, ahogyan azt a jó pár, interneten keringő előzetes összehasonlításból is ki lehet venni.

Júniusban érkezett aztán a Wonder Woman, amely megint változtatott valamennyire a helyzeten. Patty Jenkins sikerre vitte a karaktert és magát a filmet is: a mozit már most minden idők egyik legfontosabb és legjobb képregényfilmjének tartják, nem mellesleg a DC megmentőjének. A Batman Superman ellen és a Suicide Squad után ugyanis Jenkins bár megtartotta a sötétebb, komolykodóbb és nagyobb tétekkel rendelkező vonalat, mégis fel tudta valamennyire lazítani a filmjét, és sokkal élvezhetőbbé tette azt. Még ha a mozi nem is volt túlzottan kiemelkedő, ennyi elég volt ahhoz, hogy máris disztingválni tudjuk azt az előző DC-próbálkozásoktól. A Warner/DC természetesen ezt úgy értelmezte, hogy Az Igazság Ligájának is Marvelesednie kell, jelentsen ez bármit is. Tehát már bennük is megvolt a szándék, hogy egy másik irányba vigyék el a filmet, plusz Whedon is beugrott, hogy ugyanezt megtegye, a szándék egyértelmű.

Pillanatok alatt lett Az Igazság Ligájából az év egyik legjobban várt filmje, az elvárások pedig az egekbe szöktek. Ezen a filmen dől el minden, hiszen ha ez is rosszul sikerül, a Warner/DC-bagázst örökre csak kóklerként fogják emlegetni, akiknek volt egy szerencsés próbálkozásuk.

Ebben a légkörben jött létre a Whedon-Snyder hibrid, mely önmagában véve egy meglehetősen darabos, valamennyire skizofrén, mégis összetett, nem túlzottan bonyolult, kielégítően lineáris film lett. Ami elsőre szembeszökik az a film egyenessége és határozottsága. Míg David Ayer nem érezte, hogy mit is akar a Suicide Squad-ból kihozni (vagy inkább nem tudta, mit lenne szabad), és Snyder sem volt biztos, hogy milyen filmet készít a Batman Superman ellen esetében, itt az irány egyértelmű. Snyder folytatja a már megkezdett útját, azonban a producerek tanácsára és a tematikából adódóan is (pl. Flash karaktere) lazábbra kellett vennie a filmet. Itt érződik az új vonal, és mielőtt a film újfent széthullana a többféle próbálkozás közepette, Whedon jön, és összerántja azt, valamelyest konzisztenciát adva a mozinak.

Így lesz a filmből a Batman Superman ellen, a Wonder Woman és a Bosszúállók egyenesági leszármazottja. Az internettrollok, az elégedetlenkedő rajongók, és a mindig ugyanarra vágyó közönség terméke ez, akik csak más csomagolást várnak, a film azonban maradjon ugyanaz. A film tehát ebből a szempontból valamelyest biztonsági játék: sokkal viccesebb (nincs Batman vs. Superman komorkodás), sokkal egyenesebb (sem kusza történetkeverés), sokkal Bosszúállósabb. Mindazonáltal ott van benne Snyder vonala is, ami dicsérendő: Zack ugyanis igyekezett valami mást létrehozni a Marveles táborral szemben, szerette volna ezt az univerzumot elválasztani attól. Még ha próbálkozásai nem is voltak sikeresek, az ambícióját mindenképp értékelni kell.

A filmet az Egyesült Királyságban láttuk egy sajtóbemutatón, és az InterCom engedélyével adtuk ki Magyarországon. Az Igazság Ligáját november 16-tól vetítik a hazai mozikban.

VÉGSZÓ

Ebben a közegben érdemes tehát vizsgálni a filmet. Hogy jó-e? Igen, jó. Élvezhető, karizmatikus, szórakoztató. Megvan-e benne mindaz az ambíció, ami az előző DC-mozikban ott volt? Nem túlzottan. Jobban hasonlít a Marvel-re? Igen. Nagy baj ez? Azt igazából mindenki döntse el magában. Egyre nehezebb ugyanis megmondani, hogy mi a jó és mi a nem jó. Mire vágyik a közönség, mit akar egy ilyen filmtől? Ha a Bosszúállók és a Batman Superman ellen tetszett, akkor ez is fog. Ha valamelyik nem jött be, akkor sajnos ez sem lesz a te kenyered. A probléma ott rejlik, hogy elég nehéz olyan embert találni, akinek mindkét említett mozi bejött. Viszont ha képesek vagyunk elfogadni, hogy a Bosszúállók és a Suicide Squad nem is annyira különbözőek, valamint nem kell tőlük túlzottan sokat várni, csak elfogadni őket annak, amik (nevezetesen szuperhős blockbusterek), akkor sokkal jobban fogunk szórakozni. A film megfontolt és átgondolt: egy megannyi emberen és rendszeren átfutott termék. Annyi azonban biztos, hogy ugyanannyi vitát fog generálni, mint elődei, a DC/Warner pedig nem ezzel a filmmel fog leállni.

dc-es-marvel-univerzum

7.8

Történet

6/10

Színészek

10/10

Rendezés

8/10

Hangulat

7/10

Látvány

8/10

PRO

  • A karakterek és a csapat működnek
  • Szórakoztató és rövid

KONTRA

  • Súlytalan gonosz és súlytalan sztori
  • Nincsenek tétek
Megosztás:
Pontozd a cikket

<p>Filmes újságíró, hazai és külföldi kiadványoknál egyaránt. Általában kritikákat közlök, valamint filmfesztiválokról tudósítok. Emellett filmesként is tevékenykedem, többnyire írói/rendezői pozícióban.</p>

  • MaciLaci

    Eléggé egy össze-vissza hasonlítgatós kritika, maradni kellett volna a film saját jellemzőinél inkább, lehet azokat fejtegetni spoiler mentesen is. Igen rossz példa összehasonlítani az Avengerst a Suicide Squaddal, maximum annyiban hasonlítanak hogy “hero”-k gyűlnek össze egy balhéra. Kivitelezésben jelentősen alul marad az öngyilkos bagázs, mondhatni megpróbálta hozni amit a bosszúállók anno, mégsem sikerült. Ami lássuk be már igen kevéske, tekintve hogy a Bosszúállók, mint első allstar hero mozi úttörő is, a SS meg évekkel később másolni próbálja csak épp anithero kivitelbe. Ebből a szempontból már az Ultron is megbukott, mert kb minden téren próbálta überelni az elődjét, mégis gyengébb lett. A BvS pl már előrelépés a MoS-hez képest, de csak Bruce karakter fejtegetése miatt, viszont legalább tartotta a darkos tónust, amit a WW már elengedett, ami őszintén szólva nekem fellélegzés volt, hogy nem Snyder munkáját kellett nézni, mert nála rendezés rendesen el tudja nyomni a karaktereket (vagy épp ámokfutásba engedi, mint Jesse Eisenberget). Szóval vegyes érzelmekkel várom a JL-t, viszont nagyon nem a fanservicet kéne nyomatni a DC részéről, hanem megtalálni az egyes filmek saját tónusát. A kritikában meg nem a legjobb ilyen konklúziókat levonni, ha ez meg ez tetszett ez is fog vagy nem, vagy épp mekkora vitát fog generálni, meg hogy “Marvelesebb”, meg “Bosszúállósabb”, mert ezek a dolgok sokaknál teljesen mást jelentenek.

  • caseyjones

    Nekem tetszett a Bosszúállók nagyon, nálam a szuperhősfilmes TOP 3-amban megtalálható. A Suicide Squadot is élveztem, bár közel sem annyira, mint Tony Starkék kalandját. 🙂
    Ezzel a Justice League-gel kapcsolatban amúgy bizakodó vagyok, még ha eddig a DC filmes univerzuma nem is volt túl meggyőző eddig a számomra. Csodálkozom egyébként, hogy Green Lantern kimaradt a filmből, bár nekem nem egy túlzottan kedvelt karakter, de úgy emlékszem, anno ami ment a Cartoon Networkön sorozat, ő is tagja volt a csapatnak.