a
FőoldalKritikákKRITIKA: Amerika Kapitány: Az első bosszúálló

KRITIKA: Amerika Kapitány: Az első bosszúálló

Thor után Amerika lokálpatriótáján a sor, hogy helyre rázza a népeket a 2. világháborúban.

Thor filmjének köszönhetően a Marvel Filmes Univerzuma kitágult és új lehetőségeket mutatott. A viking mitológia ebben a filmben is fontos szerepet játszik. Van itt minden ami egy kvázi háborús filmhez kell. Régi módú akciók, fogolyszabadítás és persze a nácik és szuperfegyvereik. Mindezek ellenére még humort is csempésztek az amúgy is komorabb hangulat mellé.

A 2. világháború közepén állunk. A fiatal, de fizikailag gyenge Steve Rogers be szeretne lépni a seregbe, hogy szolgálhassa hazáját, de sajnos minduntalan elutasítják. Elhatározottságát és jó lelkületét látva Erskin professzor őt választja a szuperkatona projektre. A kísérlet sikerül és létre jön Amerika első számú hőse, aki először a szórakoztató iparban próbál helyt állni. Később kiderül, hogy Rogersre a csatatéren is lehet számítani így szembe kell néznie a Hydra vezetőjével a Vörös Koponyával.

Mikor először ültem be anno a filmre, a tudásom a karakterről illetve a filmről halovány volt. Akkoriban meglepett, hogy a múltban játszódott de egy olyan Amerikát, egy olyan hangulatot mutatott ami újnak hatott. Kicsit sajnálatos, hogy nem kaptunk belőle többet, de amit láttunk az megérte. Tisztesen bevezették nekünk azt a Steve Rogerst illetve Amerika Kapitányt aki ki akarta venni a részét a háborúból. Az érvelései tiszták voltak. Nem a nagy ember akar lenni. Hanem egyszerűen tenni a kötelességét. Úgy gondolja, hogy mint mindenkinek neki is joga van hozzá.

Mielőtt továbblépünk, ki kell emelni a barátságát Buckyval. Kettejük kapcsolata hasonló Thoréhoz és Lokiéhoz. Ez a kapcsolat fontos részét képezi nem csak ennek a filmnek, de úgy az egész filmes univerzumnak. Ez a barátság tele van tisztelettel és hűséggel. Bucky folyamatosan foglalkozik vele és megérti őt. Nem akarja, hogy Steve a háborúba menjen de ugyanakkor érti, hogy miért is szeretne csatlakozni. A film legfőbb erőssége talán a karakterfejlődés és a karakterek közötti kémia.

Említettem ugye Thor önálló filmjét. Szerethető és érdekes tulajdonsága a filmnek, hogy szeret visszautalni. Vegyük először Tony édesapját Howard Starkot. Steve és Bucky részt vesznek a Stark Expon és ott találkozunk Howard (Dominic Cooper) fiatal énjével. Ugyanaz a zseni playboy és emberbarát, aki később a fia is lesz. Elgondolkodtató, hogy Howardal való néha kellemetlen kapcsolata mennyire megalapozza azt, hogy miként állnak majd egymáshoz Steve és Tony a későbbi filmekben.
A másik ilyen érdekes kapcsolat az maga a Tesseract. Először a Thor stáblistás jelenetében mutatták meg nekünk ezt a misztikus eszközt, amire a Vörös koponya (Hugo Weaving) foga fáj. Nem vagyok rest kijelenteni, hogy a Vörös koponya is ott van a Marvel univerzum legjobb gonoszai között. Ebben a sajátos ideái is segítenek. Egyenesen Istennek képzeli magát (külön köszönet Erskin professzornak) és most ezt az isteni ajándékot akarja felhasználni, hogy irányítsa a világot.

Visszatérve Stevere. Miután Erskin (Stanley Tucci) őt szemeli ki a projektre, mindent megtesz, hogy bebizonyítsa ő a megfelelő ember a munkához. Egy olyan embert akart a professzor aki teli van együttérzéssel és értékeli a kapott erőt. Azt itt mindenképp meg kell jegyezni, hogy a Marvel Studiosnak sikerült egy olyan CGI koncepciót kialakítania, amelyek lehetővé teszik a nehezebb kihívások könnyebb megjelenítését. Például Chris Evans testét hihetetlenül kicsire és vékonyra sikeredett az eredeti testalkatához képest. Gyakorlatilag a bordái is kint voltak a srácnak. Természetesen ez sem lehet mindig tökéletes. Néhol a háttér nagyon elütött az épp esetleges robbanásoktól elugró vagy zuhanó színészektől.

Ettől független a csata jelenetek nagyon szépek (bár nem épp a legrealisztikusabbak) és a fogoly szöktetős szegmens egyenesen briliáns. Az jelenet sor mutatja be szerintem a legjobban, hogy Steve miként fejlődik egy hőssé. Tökéletesen bemutatja, hogy miként lesz a gyenge emberből egy erős hős és hogy az ötleteivel akár még a háborút is meglehetne nyerni.

A végszó előtt még érdemes egy karaktert kiemelni a filmből. Az pedig a Hayley Atwell által alakított Peggy Carter. Ő egy kemény női karakter abban a korban amikor a nőket nem tartották egyenjogúnak. Ő mégis kitart maga mellett és még jobban oda teszi magát többször mint több férfi karakter. A film egyik nyomasztó eleme az a lassan égő szerelmi érdeklődés Steve és Peggy között. Ez meglehetősen kínos Steve szemszögéből, hiszen mindig ideges nők közelében. De ahogy egyre magabiztosabb, úgy egyre jobban mutatja ki az érzelmeit is. Ezt egy kicsit összezavarja a film közepe felé lévő jelenet Steve Howard és egy csinos nő között. A film vége fele beismerik érzéseiket egymás felé, de mind tudjuk mi lett a végkimenetel.

VÉGSZÓ

Tetszett, ahogy bemutatták 40-es évek időszakát és persze a jelmezeket, amelyek szakítottak az általános városképekkel. Érezni lehet, ahogy Joe Johnston hajtotta a narratívát. Lehet, hogy nincsenek komoly érzelmi mélységei, de amire törekszik a film azt eléri. Mivel imádom a filmzenéket azt még pozitívumként emelném ki, hogy a főtéma szerintem tökéletesen passzol a karakterhez. Egy szó mint száz, hibái ellenére egy kerek és a műfajban egyedi alkotás lett az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló.

8.1

Történet

8.0 /10

Színészek

8.0 /10

Rendezés

7.0 /10

Hangulat

9.0 /10

Látvány

8.5 /10

PRO

  • 40-es évek hangulata
  • Látvány
  • Chris Evans

KONTRA

  • Néhol gyenge CGI
Megosztás:
Cikk értékelése

A Marvel és DC Univerzum egyik adminja vagyok. Továbbá a YouTube csatornánkra igyekszem jobbnál-jobb videókat gyártani.