a
FőoldalGossips10 + 1 futball sztori, ami filmvászonra kívánkozik

10 + 1 futball sztori, ami filmvászonra kívánkozik

Összegyűjtöttünk 10 + 1 olyan futball történetet, amit nagyon szívesen megnéznénk egyszer a széles vásznon.

Mindenki ismeri azt a közhelyt, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró. És hol máshol lenne ez igazabb, mint abban a sportban, ahol egy gól vagy egy bravúrvédés átírhatja egy meccs, egy bajnokság sorsát? Egy jól sikerült meccs ikonná avathat, és egy hiba a földi pokolba taszíthat. A vb apropóján összegyűjtöttünk 11 legendás sztorit, a labdarúgás dicső és árny oldaláról egyaránt.

Messi vs. Ronaldo

Mivel mással is kezdhetnénk az összeállítást, mint azzal a párharccal mely bő 10 éve meghatározza a világ labdarúgását. Melyik másik sportban van olyan, ahol a talán valaha volt két legjobb sportoló pályafutásuk csúcsán a Föld legnagyobb klubjaiban, legnagyobb rivális csapatában nézzen egymással farkasszemet ilyen minőségben, ilyen hosszú ideig? S bár az érintettek sokszor elmondták, hogy nem egymással vetélkednek, az egészet a média fújja fel és jóban is vannak, de lehet ettől még érdekesebb is a szembenállás. A filmváltozatban legésszerűbb az lenne, ha egy konkrét eseményt hangsúlyoznának ki. Bár ez a film, vagy sorozat folyamatosan a szemünk előtt játszódik, valamint a végét sem ismerjük ennek a mítikus párviadalnak, de amennyire nem várjuk hogy a pályán véget érjen a történet, annyira várjuk hogy a képernyőkön elkezdődjön.

Leicester City 2015-2016 bajnok szezonja

Senki nem gondolta se Angliában, se széles e világon, hogy a Leicester City klub fennállásának 111. éve csodát hoz majd. Elég annyit írni, hogy a fogadó irodák a bajnoki címükre a szezon elején 1 angol fontra 5000 fontot ajánlottak. Nem voltak nagy sztárjaik, keretileg nem versenyezhettek a manchesteri óriásokkal, vagy a londoni nagy csapatokkal, de még a Liverpoolal sem. Hiába volt egy tapasztalt edzőjük, Claudio Ranieri személyében, ő a legnagyobb sikereit (egy olasz és egy spanyol kupagyőzelmet) a ’90es években érte el. A görög válogatottól rúgták ki, mikor a magyarokkal volt egy selejtező sorozatban, utána kapta ezt a munkát. A népmesei ívet írt le Jamie Vardy pályafutása is, aki 2010-ben még angol hetedosztályban focizott és állt a gyárban a futószalag mellett minden este, ebben az évben az év játékosának választották, zsinórban 11 bajnokin szerzett gólt a Premier Leagueben, mellyel rekordot döntött. Nem felejthetjük el azokat a csiszolatlan gyémántokat akik a gerincét adták a csapatnak: N’Golo Kanté, Danny Drinkwater, Kasper Scheimchel, és a zseniális bal lábú Riyad Mahrez. Igazi fekete lovak voltak, akik teljesen megérdemelten meg is koronázták magukat. Említhetnénk, még a dán „strandról jött” EB győztes válogatottat, vagy a Porto 2004-es BL diadalát.

Maradona bukása

D10s. Spanyol isten szó és Diego Armando Maradona mezszámának kombinációja, ez volt az a szó amellyel transzparenseken köszöntötték a szurkolók az argentin világklasszist. Ő volt a futball első istene, és aki látta játszani az tudja miért. Saját magára is szeret így gondolni. Korának, legdrágább játékosa, talán a legnagyobb ikonja. Nápolyba hozta akkoriban elérhetetlennek tűnő olasz bajnoki címet (kétszer is) és az UEFA-kupát, hazájának a vb címet. Aztán jött a lejtő. 1991 március 17-én a Bari elleni bajnoki meccs után a doppingvizsgálat kokaint mutatott ki a vérében. Már korábban is szóba hozták a nápolyi maffiával, és a kábítószer-kereskedelemmel, és a prostitúcióval. Eltiltották, még egyszer visszatért, immár a Sevillában, majd hazájában focizott, aztán végül az 1994-es világbajnokságon bukott meg a dopping vizsgálaton, akkor effedrinnel. Innen nem volt visszaút, alkohol és kokain által kövezett úton haladt az elhízás és a celeb szerep felé, melyből mai napig nem tudott és akart kitörni. Talán a leginkább dokumentált pályafutás az övé, de egy játékfilm feldolgozást (akár egy Netflix sorozatként) még megérdemelne egy ekkora titán bukása.

Jonas Gutiérrez története

Folytassuk egy másik argentinnal, egy igazi harcossal. 22 alkalommal viselte a nemzeti mezt, 2010-ben a vébét is megjárta hazája csapatával a balhátvéd. Akkori szövetségi kapitány (bizonyos Diego Maradona) úgy jellemezte a csapatát: „Messi, Mascherano, Jonás és nyolc másik focista”. 2013-as idény utolsó bajnokiján az angol Newcastle United játékosaként ütközött, majd fájdalmat érzett a heréjében. Pár hét folyamatos fájdalom után az ultrahang tumort mutatott ki a heréjében, és szinte azonnal megműtötték, majd kemoterápián is átesett. Akkori edzője a Newcastlenél, Alan Pardew nem látta szívesen a csapatnál, keressen magának másik csapatot „mert mindenkinek így lesz a legjobb”, ő pedig hamarosan a Norwich Cityhez ment kölcsönbe. 2008 óta volt a newcastle-i klub alkalmazottja, mikor 2015-ban nem volt hajlandó meghosszabbítani a szerződését, hiába teljesült egy erre szóló kitétel a korábbi szerződésében. 2015 március 4-én csereként mégis beállt a csapatba ahol a „szarkák” szurkolói felállva ünnepelték, a meccs további részén a csapatkapitányi szalagot is hordhatta. Bár a szezon végén elhagyta a klubot a méltatlan bánásmód miatt, a szurkolók és a város mellette volt. Ha elkészül egyszer a film, biztosan kereshetjük majd az Oscar szezonban. Választhattuk volna Eric Abidal kálváriáját és diadalát a kór felett, de ő mindig megkapta a támogatást a klubjától, az pedig szebb, de kevésbé drámaibbá tette a francia legenda történetét, így nem ő rá esett a választás.

Pep Guardiola Barcelonájának felemelkedése

A foci történetében rengeteg kiváló csapat van, rengeteg kiváló edzővel. Arsene Wenger és az Arsenal első évtizede, Sir Alex Ferguson és a Manchester United dinasztiájának felemelkedése a porból, vagy a Juventus visszatérése a másodosztályból a BL döntőig okos, átgondolt építkezéssel, vagy ahogy Jürgen Klopp összerakta a dortmundi bajnok csapatot. De ez… valami igazán különleges volt. Ma úgy ismerik az FC Barcelonát, mint a világ egyik legnagyobb klubja. 2008-ban mikor a klub egyik korábbi legendás játékosa átvette a kispadot Frank Riijkardtól korántsem volt így, nemhogy a ’90-es évekbeli  „Dream Team”, de a 2006-os BL cím is távoli emléknek tűnt. A legnagyobb sztárjuk, Ronaldinho épp elhagyta a csapatot, a korábban BL győztes csapat nagyon gyatra formában várta az új szezont, egy olyan edzővel, aki addig csak ifistákat edzett. Abban a szezonban mindent megnyertek, addig soha nem látott varázslatos csapatjátékkal. Megreformálta a sportágat és többek között Lionel Messit a csillagokig emelte. A remek utánpótlás találkozott a kiemelkedő filozófiával ami a csúcsra Guardiola alatt jutott, Rengeteg legenda fért bele ebbe a csapatba, hogy párat a legnagyobbak közül: Xavi, Iniesta, Puyol, Pique, Fabregas, Busquets, később David Villa akikre épült a mindent megnyerő spanyol válogatott, vagy az addigra már világbajnok Thierry Henry. Guardiola 4 nagyszerű év után állt tovább, a Bayern Münchenhez ahol 3 bajnoki címet nyert, majd a Manchester Citynél rakott össze rekordokat döntögető csapatot. A leendő filmváltozatban játszhatná akár Stanley Tucci.

Az izlandi válogatott

Az izlandi válogatott az egyik legszimpatikusabb csapat aki manapság pályára lép. A játékosok közül sokan angol és skót bajnokságokban fociznak, de egyik se sztár, és akik a hazai bajnokságban vitézkednek ők az edzések meg meccsek mellett dolgoznak is, ki só csomagolóként, ki halászként, ki ügyvédként a kapitányuk pedig fogorvos. Első világeseményük a 2016-os Eb volt, ahova úgy jutottak ki, hogy megelőzték a cseh és a holland válogatottat is. Itt velünk kerültek egy csoportba, ahol a magyarokkal és a portugálokkal 1-1-es döntetlent játszottak, majd az osztrákokat megverték, a nyolcaddöntőben meglepetést okozva 2-1-re végződő meccsen kiejtették az angolokat és csak a házigazda franciák tudták őket megállítani. A válogatott inkább hasonlít egy baráti csapatra, vagy ahogy ők szeretnek magukra utalni: testvérek társasága („Band of Brothers” angolosoknak). Az egész nemzet egy emberként áll mögöttük, az idei vb meccsen kimutatható volt, hogy az egész ország egyszerre ment ki wc-re. És a róluk szóló filmet akár rendezhetné a saját kapusuk, aki civilben filmrendező.

FIFA Maffia

Evezzünk sötétebb vizekre. Régóta nem titok, hogy a FIFA a velejéig korrupt szervezet. Az FBI szerint a szövetség működése és módszerei mind a maffia működésére és módszereire hajaz. Dél-Afrika vb pályázatát állítólag tíz millió dollárt juttatott el szavazatokért cserébe Chuck Blazer és Jack Wagnernek (aki többek közt akkor a FIFA alelnöke volt. Az előbbi maga vallott a Szövetségi Nyomozó Irodának, mikor meggyanúsították. A korrupció mélyebben átjárja a rendszert, mint amit az ember el tud képzelni. Igazán megérdemelné a sztori, hogy Martin Scorsese stílusában vigyék filmre. A rendhagyó környezet, ismerős szituációk csak sokkal több pénzel üzemmel ez a feltételezett „bűnszövetkezet”, mint amit egy átlag gengszter film antihősei megtudnának keresni.

Az átigazolási pénzek megemelkedése

A listán szereplő Diego Maradona kétszer is világrekordot jelentő összegért cserélt gazdát 1982, majd 1984-ben is. Első alkalommal 3 millió fontot, majd 6 millió fontot fizettek érte. A két átigazolás összegénél többet fizettek kb. 5 millió fonttal Dzsudzsák Balázsért mikor a Dinamo Moszkvába igazolt. Amikor 2001-ben Zidane-t leigazolta a Real Madrid 75 millió euróért, senki sem gondolta, hogy valaha többet fognak fizetni egy játékosért, és ma ő csak a 12. a legdrágább átigazolások listáján. 2016 óta 4 játékosért is több mint 100 millió eurót fizettek egy összegben, Neymarért több mint 200 millió eurót, de manapság ott tartunk, hogy 19 évesekért is 50 milliókat fizetnek. A film bepillantana az olaj meghajtású klubok világába, ahol egy ügyesebb játékos ügynök akár az átigazolás felét is zsebre rakhatja. Legtöbbször nem is a játékos dönt arról, hol folytatja. Be lehetne mutatni ezt a világot, úgy ahogy A nagy dobásban tették az ingatlan piaccal, megidézhetnék a Nagypályások c. sorozatot, vagy akár a Milliárdok nyomábanhoz hasonlóan lehetne egy „párbaj” a középpontban.

Gareth Bale az első játékos akiért 100 millió eurót fizettek.

A Chapecoense tragédiája

Sajnos egyáltalán nem egyedülálló eset a brazil csapat 2016-os tragédiája. Meg kell említenünk még az „Il Grande Torino” 1949-es repülőgép balesetét, ahol az akkori világ legjobb csapata veszett oda, minden játékos és minden stábtag, így az ifi csapat nyerte meg a tiszteletükre a Seria A bajnoki címet ( három meccs maradt hátra, és a fair play szellemében minden csapat az ifiket küldte fel a Torino Fc ellen). De a világ egyik legsikeresebb klubjának a Manchester Unitednek történelmében is történt egy repülőgép szerencsétlenség 1958-ban  mikor egy nagyon ígéretes és jó csapat gerince veszett oda mikor a gépük 44 utasából 23 meghalt. A csapat edzője Sir Matt Busby olyan rossz állapotban volt, hogy kétszer adták fel neki az utolsó kenetet, de a feleségére hallgatva visszatért a gyógyulása után a futballhoz és összerakta a túlélőkből azt a csapatot aki az első nemzetközi trófeát hozta Angliának és két bajnoki címet szerzett (ebből már készült film, United címmel 2011-ben). A brazil csapat nem volt nagy csapat. A világnak nem Brazíliában élő része addig nemigen hallott a nemrég feljutott csapatról. Talán akkor már többen hallottak róla amikor meglepetésre legyőzte a San Lorenzo de Almagrót ezzel a Copa Sudamericana döntőjébe jutott. A döntőre utazó csapat gépe lezuhant a kolumbiai Medellín közelében és 81 emberből csupán 6 élte túl a szörnyűséget. A döntőt felfüggesztették és az ellenfél csapat visszalépett Chapecoense javára. Az egész sportvilág kiállt mellettük, több száz játékosból válogathatott a csapat, de nem a sztárokra mentek rá. A Chape nem egy olyan csapat, ők nem úsznak az adósságban, és mindig a tudatos építkezést részesítették előnyben. A teljes vezetőség elhunyt, így egy sikeres üzletember és szponzor Maninho kezdte a csapat újjáépítését, úgy hogy már hetven éves is elmúlt és már csak szurkoló akart lenni (korábban tevékenyen részt vett a klub alapításában is). A túlélő játékosok, Neto vezérletével felépítették újra a csapatot és pár hónapra rá állami bajnokok lettek, ami hihetetlen eredmény. Alig egy évvel a tragédia után történetük során másodszor kvalifikálták magukat a Libertadores kupába, Dél-Amerika legrangosabb nemzetközi sorozatába. Ha valaha elkészül a film, ez az igaz történet alapanyagot szolgáltat majd a túlélők bűntudatának bemutatásához, egy felemelő történethez az újrakezdésről, valamint a hatalmas lelki erőről amivel a klubnál rendelkeztek.

Liverpool 2005-ös Bajnokok Ligája győzelme

2005. május 25. Az isztambuli éjszaka. Ez volt a 13. BL döntő a jogelődjével együtt 50. döntő. Aki látta soha nem felejti el. Egy szinte galaktikus AC Milan találkozott a fiatal Liverpool csapatával. Ahogy a döntőben duplázó Milan játékos Crespo mondta „Első félidőben a mennyben, másodikban a pokolban voltunk”. 3-0-s félidei eredménynél sokan lefeküdtek aludni, de ők pórul jártak, az angol csapat egyenlített majd tizenegyesekkel meg is nyerte a címet. A leendő filmet lehetne az öltözőben elhangzottakra is építeni, illetve az olyan pályán történt apró pillanatokra, beszélgetésekre, amelyek a közvetítésből kimaradtak. Rafa Benítezt játszhatná Paul Giamatti, Steven Gerrardot Taron Edgerton, Xabi Alonsot Alberto Ammann, Shevchenkot Ed Skrein.

Az Aranycsapat

Lista végére hagytuk pedig erre látjuk a legnagyobb esélyt. Kis hazánkban nem kell bemutatni senkinek az ’50-es évek válogatottját, apáink, nagyapáink szívesen mesélnek róluk mai napig, miért is ne tennék? Nemcsak a legjobb magyar válogatott, de az egyik legjobb csapat, ami a gyepre lépett. Nemzetközi futball szakértők mai napig kiemelik, milyen nagy és fontos tizenegy volt ez a labdarúgás történetében. És rengeteg lehetőség van a sztorijukban: A helsinki olimpián szerzett aranyérem, az angolok elleni 6-3, amit sokan egyszerűen csak „az évszázad meccsének” hívnak. Vagy a svájci világbajnoki döntő amin a németek végrehajtották a „berni csodát”, 0-2-ről fordítottak 3-2re, majd Puskás lőtt egy tévesen lesnek ítélt gólt, így elvesztettük a döntőt, Magyarországon pedig utcai zavargások törtek ki a hírek után, több napig tüntettek az eredmény miatt. De akár érdemes lenne egy kamara drámában színre vinni a széthullást, mikor 1956-os forradalom leverése után a csapat gerince disszidált, míg a másik fele hazajött. Nemzeti ikonokra megfelelő színészeket találni nagyon nehéz, sőt lehetetlen feladat, de szerintünk Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszki Attila által vezetett új színész generáció képes lenne felnőni a feladathoz.

+1

Beépített huligán c. könyv története is vászonra kívánkozik, de annyira hogy igazából el is készült már. 1995-ben készült I.D. (Személyazonosság) című filmről a bemutató után 20 évvel derült ki, hogy teljesen igaz történet a forgatókönyvírója, Millwall ultrái közé beépült rendőr volt és az volt a feladata, hogy leleplezze a szurkolócsapat vezéreit. A film kultfilm lett, a könyv kultkönyv, mert a brutalitáson túl megmutatja a labdarúgás sötét oldalát, de bemutatja miért is akar valaki tartozni egy ultra csoporthoz.

Tudsz még érdekes sztorit a labdarúgás világából ami mozgóképre kívánkozik? Írd meg nekünk kommentben!

Megosztás:
Cikk értékelése